Csak egy ultrahangra jöttem -Amikor a beteg rendeli el a vizsgálatot

Nem túlzás kijelenteni, hogy naponta minimum egyszer szembesülünk ilyen jellegű kéréssel, és az egyre inkább gyengülő ellenállásunkra kapott reakciókkal. A kórházak sürgősségi egységein dolgozó kollégák gyakran érezhetik magukat egy frontvonalon, ahol szó szerint néha azért küzdenek, hogy érdemben segíteni tudjanak azoknak, akik állapotukból adódóan azonnali segítségre szorulnak, valamint azokkal, akik “tüneteikkel kapcsolatban azt olvasták, hogy X; Y; Z betegségük van, és ehhez vizsgálatokra van szükségük.” Mert Ilyen van!

Arról már sokszor írtam, hogy vannak napszakok, amikor a sürgősségi egységek egy teljesen másik univerzumba kerülnek. A várakozó tömeg átláthatatlan, mert a betegek szinte vég nélkül érkeznek. A várakozó tömeg 90%-a nem is sejti, hogy a tömeg gyarapodása egy nagyon komoly kihívást jelent nekünk minden alkalommal. Ünnepekkor, hétvégenként, de leginkább este hét óra után a sürgősségi egységeken már átláthatatlan a tömeg. “azért jöttem most, mert azt gondoltam ilyenkor kevesebben vannak” – Ez a mondat is naponta hallható az elsődleges, triage-vizsgálat alkalmával. Kevesen tudják, hogy a diagnosztikai egységek nappali csúcson pörögnek a sürgősségivel együtt, és ilyenkor bizony a rendszer elkezd lassulni. Ez a lassulás a halmozódó tömegnek köszönhető, illetve annak, hogy a diagnosztikai egységek nem csak az SBO-ról kért vizsgálatokat csinálják meg, hanem a kórházban ellátott és kezelt betegek számára is ők biztosítják a hátteret a nap 24 órájában. Nem kevesebb, mint egy egész kórház teszi mindezt.

Bő egy évtizede vagyok triage (triázs), és bő egy évtizede állok értetlenül a kötelező napi egy kéréssel szemben, ami a felvételi pultnál köszön rám, olykor köszönés helyett: „Egy ultrahangra/laborra/CT-re/azonnali MRI vizsgálatra jöttem” Már meg sem próbálok vitatkozni, mert meddő küzdelem elhitetni a kérés feladójával, hogy ez nem így működik. Noha az önkiszolgáló egészségügy jövőjétől egy macskaugrásnyira állunk, de még a jelenben élünk, így ez a belépő, illetve a magyarázkodás a hogyan-ról, sokszor elveszi a kedvünket az erőlködésről és inkább nem beszélünk. És ez baj…

A Facebookon talált hírekben olvastam, tehát igaz – Álhírek, tévhitek és álszakértők csapdájában

A digitális világban szocializálódott társadalmunk egyik legnagyobb útvesztője lett a Facebook. Tömeges mennyiségű, és olykor minősíthetetlen kvalitású cikkek zuhannak elénk böngészés közben, amelyeket már szinte lehetetlen kikerülni, és a ránk nehezedő utórengéseiket szinte lehetetlen épp ésszel átvészelni.  Egyre több írni és gondolkodni tudó szakember adja fel a harcot és fejezi be az „észosztást”, mert egyszerűen nem tudnak, nem képesek érvényesülni abban a kártékony világban, amit a FB kínál napjainkban. Szinte eltörpülnek az értékes és hasznos információk, gondolatok a szaftos hírek, életmódszakértő kuruzslók  árnyékában.

Hol van a hiba?

Bennünk is van hiba. Sőt! Nem is gondoljátok, hogy mennyi mindent tudunk tenni azért, hogy ez ne így legyen. Valahol meg kell keresnünk az arányokat és a lehetőségeket, hogy az egészségügyről, illetve az egészségről és egyéb betegségekről tőlünk szakemberektől származzon az értékeket képviselő információs halmaz, amit a laikus célközönség magáévá tud tenni. Egyre több ügynökség, híroldal, weboldal keresi a lehetőséget, hogy egészségügyi kommunikációval foglalkozhasson. Ennek az lehet az oka, hogy ez az oldal még egy viszonylag szűz terület, illetve az, hogy az emberek végre elkezdtek érdeklődi az egészségmegőrzése iránt. Kialakult egy közös cél, amely kortól és nemtől függetlenül fenntartja a célközönségek érdeklődését, és ez nem más mint az egészség értékének elismerése és az érték birtoklásának vágya.

A legegységesebb érdekhalmaz az információ iránti vágy ismeretében a betegek, laikusok halmaza. A XXI. század egyik legértékesebb haszna az ismeret és a tudás birtoklása. Szükségük van az információra!

De mégis kitől?

Az egészségügyben dolgozóktól! Igen, tőlünk, nem mástól. Mi mozgunk az egészségügyben, mi élünk benne, mi tanultuk, mi ismerjük. Nagyon szép küldetés, viszont ez az egyik legnehezebb feladat is egyben, hiszen a hierarchikusan felépülő egészségügyben az érdeklapú szegmentálódás egy kötelező elem, amolyan hozadékféle, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahhoz, hogy az értékközvetítés érthető legyen, ahhoz egyfelől meg kell találnunk az egységes elvárást a törekvés iránt, másfelől meg el kell tudnunk érni, hogy ez a kommunikáció valamelyest szimmetrikus legyen.

Szimmetrikus modell:

Feladatunknak kell érezni azt, hogy – platformtól függetlenül- a tudásunkat átadva edukáljuk az érdeklődőket, hiszen mi okozhatna nekünk nagyobb örömöt, mint a jól tájékoztatott beteg, aki ismeri a testének az alapvető működését, vagy az adott betegségének és a kiírt terápiájának értelmét, lényegét.

  • Felkutatni a célközönséget
  • Elérni őket
  • Megtudni, hogy az egészségügy mely terület a legfontosabb számukra, koruknak megfelelően.
  • Megtudni az aktuális értési szintet.
  • Elérni, hogy akarjanak tudni.
  • Megismertetni a kompetencia határát. (mely pontig nem megterhelő a beteg számára az értés)
  • Edukálni, hiteles oldalakat ajánlani.
  • Kommunikációs helyzetet kialakítani és visszacsatolást kérni
  • Kommunikálni

Ha mindezt meg lehetne oldani, akkor a beteg nem ultrahangot fog kérni a vizsgálat alkalmával, hanem szakmai véleményt és segítséget. Megtanulja a testét ismerni és a panaszait elmondani, amely nekünk szakembereknek nagyon fontos támpont. 

49896864_1986926854724201_8523475062630645760_n

Ezt a zabolátlan lovat próbálják sokan betörni. Eltérő érdekekkel, haszon reményében nőnek ki a földből az áltudományos cikkek laikus szakértői, akik sorra ontják futószalagon a kártékony, ámde annál hangzatosabb főcímekkel körített cikkeiket, amelyeket a lájkvadász, haszonleső oldalak szó szerint letunkolják az információra áhítozó tömegek torkán. Nem azért mert gonoszak, hanem azért mert lájkra kötnek szerződést – még akkor is ha nem – és mert nem értenek az egészségügyhöz. Még akkor sem, ha azt gondolják, hogy igen… Sokan sok energiát fordítanak arra, hogy szakemberekkel dolgozzanak közösen, hogy hiteles információkat tudjanak megosztani. Igen! Ez is járható út, hiszen a kommunikáció és az egészségügy karöltve tud haladni a kitűzött közös úton.

Senki ne gondolja, hogy ez egy lefutott harc!

Sokan vagyunk az egészségügyben, akik még nem adták fel ezt a meddőnek gondolt küzdelmet. Többen vagyunk, mint azt sokan, a „konkurens oldalakról” remélik. Blogolunk, gondolkodunk és próbálkozunk. Keressük a célcsoportokat és a szakma által elismert, hiteles szakemberek bejegyzéseit, cikkeit osztjuk meg, vagy mi magunk írunk és gondolkodunk. A tájékoztatás legegyszerűbb és legbarátibb módszereit használva próbálunk segíteni, ezáltal érvényesülni egy olyan világban, ahol mi képviseljük a szűk kisebbséget a saját szakértelmünk és hivatásunk talaján, ahol tollforgatás után felvesszük az uniformisunkat és gyengén tiltakozva próbáljuk csitítani a ránk csattanó harag hangjainak gazdáit, akik azt olvasták itt-ott, hogy ez és ez jár nekik, ez és ez kell nekik, mi meg teljesítjük, mert ugye az a dolgunk, hogy kiszolgáljunk…

Ancsa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s