Az egészségügy rossz, tessék kérem utálni – Hangulatkeltő cikkek és más bajok

A cikkek olvasás nélküli “lájkolása” és indulatoktól vezérelt “értékelése” az embert minősíti.

Ne utáld az egészségügyet, mert az érted van! Érted?

Szinte nem múlik el hét anélkül, hogy a nagyobb tömegek által rendszeresen látogatott hírportálok ne cikkeznének az egészségügy aktuális pillanatairól, vagy épp a sürgősségi betegellátásról. Hírek, rendeletek és egyéb, közösségi oldalakon fellelhető történetek látnak napvilágot szinte óránként, amelynek átláthatatlan eredménye, hogy a folyamatosan frissülő információk szinte csőstül folynak a világhálón. Érdemi információkhoz azonban mégis nehéz hozzájutni, amelynek vélhető oka leginkább a hírmegosztók nézettségéből fakadhat, hiszen a hangzatosabb címekkel ellátott oldalak anyagai kerülnek reflektorfénybe. Ezek a kevésbé olvasmányos és tájékoztató jelleget erősen mellőző cikkek leginkább csak indulatokat tudnak gerjeszteni, valamint szakadékokat tudnak mélyíteni az egészségügy és az ellátást igényló állampolgárok közt. A híreken csüngő emberek, a féligazságokat is csak jóindulattal tartalmazó cikkek olvasása után , szinte kivétel nélkül érzik úgy, hogy ismerik a rendszert, amelyről csak egy tőmondatnyi véleményük van: rossz, nem működik!

Mi rossz és mi nem működik

Az egészségügy jelenleg olyan, mint az évtizedekig rongált egészségtelen szervezet: rapid módszerekkel elérhető ugyan a változás, de érdemben tartós javulást nem eredményezhet.

Ami rossz:

Az egészségügyről szóló, indulatpozitív cikkek áramlása, azok negatív hatásai.

Az egészségügy egyéb ágazatait igénylő emberek általános ismeretei, egészség-, és betegségkultúrája.

Ami nem működik:

A hiteles információk keresésére való hajlam.

Az egészségügyi alapellátás ismertetése és maga az alapellátás. (Ezt kár volna szépíteni)

Ebben a kedvezőtlenül alakuló helyzetben a legnagyobb vesztes nem más, mint az ellátást igénylő (leendő) beteg, és mindenki más, akit érint. Egyszóval mindenkire hat!

Kevés olyan sajtó vagy médiaorgánum kerül előtérbe, amely aktualitás szempontjából érdemben tájékoztatja az információra éhes társadalmunkat az egészségügyi ellátórendszerről, illetve a rendszer egyéb színtereinek funkciójáról.

Abban az esetben ha a hiteles tájékoztatás célt tudna érni, az emberek értenék, hogy adott ellátási területek mivel foglalkoznak és milyen problémával küzdenek napi szinten, akkor lassan elérhetnék azt a hőn áhított megértést, amelytől úgy vélem, hogy napjainkban fényévnyi távolságban állunk.

Tekintettel arra, hogy manapság a sürgősségi betegellátó egységek vannak fókuszpontban, én is ezt venném alapul, illetve azon ellátási pontokat, amelyek körbe ölelik ezt az agyon bírált és túlterhelt rendszert.

Nem állítom, hogy egyszerű lehet ez egy laikus olvasó számára…

untitled-5c-20i_37791053
Lehetséges akut betegutak ambulánsan, vagy mentővel (kép: AKUT Szakasz Pro-C vágány)

 

Háziorvos:

AEEK szerinti meghatározás: A háziorvosi ellátás feladata a beteg egészségének menedzselése saját kompetenciában végzett gyógyító-megelőző ellátásokon, kért konzíliumokon és megszervezett ellátásokon keresztül. A háziorvos az, akit a fogászati és védőnői ellátás kompetenciáján kívül eső problémáikkal elsőnek kell felkeresnünk, és a háziorvos az, akinél az egészségügyi ellátási adataink összegyűlnek, azaz az összes egészségügyi adataink kezelésére törvény által feljogosított.

A kihalófélben lévő háziorvosok helyzetéről, illetve beutalási megoldásaikról már korábban írtam

A beutalásokról változatlanul azt tudom mondani, hogy a sürgősségi egységekre nem beutaló kell, hanem akut kórkép. Változatlanul kapjuk a gyorsítósávként használt SBO-kra az indokolatlan beutalásokat, illetve a biankó beutalókat, amelyeket napi rendszerességgel lobogtatnak előttünk a betegek. „azt mondta a háziorvos, hogy ezzel a beutalóval akkor jöjjünk ha nem múlik el a panasz és baj van” kvázi akuttá válik az eset. Ezen természetesen felháborodunk, mert nem érezzük korrektnek, hogy az eleve túlterhelt sürgősségi egységek a háziorvosok háttértdiagnoztikai egységei is egyben. De ott van a fájdalmas igazság, amiről kevesen tudnak. Ez nem más, mint a háziorvos mindennapi harca a rendszerrel. Egy háziorvossal a minap beszélgettem és elmondta, hogy miként működik a beutalási szándék felénk. Elpanaszolta, hogy napi rendszerességgel kap több tucat e-mailt az egyéb szakrendelőktől, hogy ne küldjön több beutalót vérvételre, mellkasröntgenre, ultrahangra, vagy mammográfiára, mert adott időszak túlterheltsége miatt már nem tudják fogadni a betegeket. Egyéb megoldások hiányában kénytelen az SBO-ra irányítani a beteget a szakrendelők helyett.

Szakrendelők:

ÁEEK szerinti meghatározás: Egyéb funkciók mellett, Az általános járóbeteg-szakellátás mellett a betegségek gyakorisága alapján biztosítani kell speciális diagnosztikai és terápiás háttérrel működő speciális járóbeteg-szakellátást. Ez olyan betegségek ellátására szervezett egészségügyi ellátás, amely különleges szaktudást, illetve speciális anyagi, tárgyi és szakmai felkészültséget igényel.

A fővárosi szakrendelők vélhető túlterheltségére utalhat a fent említett probléma is, amelyre egy háziorvos ismerősöm hívta fel a figyelmemet. A betegek vagy meg sem próbálnak beállni a végeláthatatlan sorba és a sürgősségit keresik fel, vagy a munkájukat tartják fontosabbnak -ami érthető – és az esti órákat előnyözik, ami ugye az egyik legterheltebb időzóna minden SBO-n.

Fontos volna az évenkénti szűrések jelentőségét erősíteni az emberekben, amelyeket a szakrendelőkben lehetne elvégezni, de mégis hogyan, ha ennyire leterheltek? Azok, akik rendszeresen eljárnának szűrésekre, zömében a magán-egészségügyi intézményeket előnyözik, hiszen ott plusz költséggel ugyan, de megoldható a komplett szűrés egy-két nap alatt. Igen, de mi van akkor, ha a szűrés eredménye nem negatív (kórjelző érték, eredmény)? Mi van akkor, ha a beteggé avanzsált páciens komolyabb orvosi beavatkozásra szorul a rossz lelete miatt? Értelemszerűen az állami ellátást fogja igényelni, ahol megismétlik a vizsgálatokat. Komolyan, van ennek értelme? 

Háziorvosi ügyelet:

ÁEEK szerinti meghatározás: Ügyeleti szolgálatban az az orvos, illetve más egészségügyi dolgozó vehet részt, aki:

a) a feladatok ellátására jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy
b) nem rendelkezik az a) pont szerinti szakképesítéssel, de tevékenységének szakmai felügyelete szakképesítéssel rendelkező személy közvetlen utasítása, ellenőrzése, szükség esetén konzultatív segítsége mellett biztosított.

Területi elosztás szerint a háziorvost helyettesítő ügyeleti rendben munkát végző orvosok, mentőtisztek és ápolók dolgoznak a háziorvosi ügyeleteken. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy nem túlterheltek, azonban az már véleményes, hogy egyéb kompetencia hiányában miként végezhet orvosi feladatköröket ellátni nem tudó szakember egy ilyen ügyeleten munkát. A mentőtisztek sokszor bizonytalanok és féltve karrierjüket, nem mennek bele vad kezelésekbe, hanem egyből az SBO-ra küldik a betegeket. Sok olyan kósza pletykát is hallunk, hogy se mentőtiszt, sem pedig orvos nem található az adott napi beosztásban, mert egyszerűen kevés a a kompetens szakember. (Ez persze pletyka, de kering) Van, hogy a beteg be sem jut az ügyeletre, mert telefonon azt az információt kapja, hogy jobban jár az SBO-val. Ez is csak fokozza a sürgősségi egységek túlterheltségét az ügyeleti (esti órákban, hétvégén, vagy ünnepnapokon) időszakban. Egy jól működő, klinikai háttérrel felvértezett alapellátási ügyelet ezt la funkciót ehet, hogy jobban meg tudná oldani.

 

Sürgősségi egységek:

AEEK szerinti meghatározás: Sürgősségi Betegellátó Osztály: Valamely egészségügyi szakintézmény (jellemzően kórház) olyan szervezeti egysége amely nem valamelyik orvosi szakmához kötődik, hanem azokat az eseteket látja el, amelyekben valamilyen azonnali beavatkozást igénylő állapot lép föl. Elsősorban az alapvető vitális funkciókat (keringés, légzés, agyműködés, máj- és vesefunkció) veszélyeztető állapotok ellátására célszerű ilyen osztályokat szervezni.

A sürgősségi egységek, amelyek a fővárosban szinte kétségbeesve igyekeznek életben maradni. Adott kórházakban, ahol sürgősségi betegellátás zajlik, a 2019.01.01-jén életbelépő határozat értelmében – a kevésbé sürgős esetek fogadására, és a rendszer leterheltségét megelőzően – kialakítottak egy alapellátási ügyeleti helységet, azaz (a FB oldalamon egy reakcióban olvastam): kiírták egy ajtóra, hogy ilyen van és pont. Sem szakmai, sem plusz humánerőforrás nem áll sok helyen rendelkezésre, így némi leleményességgel valahogy megoldják a látszatot ideig óráig. A maroknyi sürgősségi műszakvezetői pozícióra alkalmas (ÁNTSZ elvárásainak megfelelni tudó szakorvosok) kórházról kórházra járnak ügyelni. Nincs saját helyük és nagyon életük sem, mert dolgoznak, hiszen vállalkozóként egész jól keresnek. Vagy inkább mindenki más keres rosszul.  Ősszel megjelent néhány cikk arról, hogy nehezen működő SBO túltengésben van a főváros. A cikkekben az is körvonalazva lett, hogy itt-ott olyan béreket ajánlanak már műszakvezetőknek, amellyel kisebb kórházak nem képesek lépést tartani, és szerény véleményem szerint ez el sem várható, hiszen adott kórházakban vannak még osztályok, egységek, ahol a magas szintű szakmai elvárásoknak megfelelni szándékozó szakemberek kicsit szomorúan veszik tudomásul, hogy a rengeteg munkájuk kevésbé van anyagilag értékelve. Az okozott bérfeszültségnek köszönhetően nem feltétlen biztos, hogy az általános SBO imázs adott intézményekben kedvező fordulatot kaphat. A napvilágot látott cikkek lényegi értelmét sajnos azért nem értette meg a mindent bíráló társadalmunk jó része, mert olyan esztelen lájkhajhászást véltek a hírmegosztók felfedezni a cikkekben, amelyeknek sebtiben lájkpozitív, hangulatba hozós címeket is adtak. A lecsapódó indulatvezérelt eredményt, már képtelenség türelemmel és jó szándékkal lereagálni! Egyszerűen elkeserítő, hogy meg sem próbálták az olvasók értelmezni a cikkeket.

A világon minden drágább, ami sürgősségi felárat igényel! Minden! Az útlevél, az egyéb okiratok elsőbbségi kiállítása, a postaköltség, így az akut diagnosztika is! Plusz költségeket ró az államra, a kórházakra, amelynek finanszírozása minden költség ismeretében egyre nagyobb nehézségeket okoz minden érintettre nézve: kórházakra, betegekre, dolgozókra, emberekre, egyszóval mindenkire! 

 

Mi lehet a megoldás?

Ha látnak egy cikket, amelynek hangzatos a főcíme, akkor olvassák azt végig figyelmesen! Ha elolvasták, akkor keressenek hasonló témában cikkeket, mert lehet, hogy van jobb és hitelesebb forrás is. Ha valamit nem értenek, akkor használják értelmezésre a Google-t! (a Google erre jó, nem pedig a diagnózisvadászatra)

Megoldás lehetne az is, ha a különböző szakmacsoportok, amelyek érintve vannak az alapellátásban elkezdenének tárgyalni egymással. Sőt! Nem is a tárgyalás erre a legjobb kifejezés. Legyen inkább megbeszélés, vagy konferencia, ahol a betegutak egyéb megállóit képviselő szakágvezetők és résztvevők kiállhatnak és elmondhatják, hogy aktuálisan hol tartanak, mire van szükségük és mit tudnak maximum elvárásként önmaguk felé megjelölni. Ahol minden érintett szakmacsoport, HR és gazdasági szakember mellett jelen vannak azok a vezetők is, akiken sokszor értelmetlenül csattan az ostor. Nem Ők tehetnek arról a káoszról, amiben derékig ülünk, hanem az elvesztegetett négy-öt évtizedes múlt, amit nem lehet 1-2 vagy 3 hónap alatt megoldani.

A jó munkához stratégia, kommunikáció és idő kell!

Ancsa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s