Az első szívkatéterezés hajmeresztő pillanata – A Forssmann sztori

Napjainkban a szívritmust szabályozó pacemaker beültetése, az angioplasztika és a szívbillentyű rendellenes működésének művi helyreállítása lehetetlen volna Dr. Forssmann merész vállalkozása nélkül. Európában, a századforduló nagy orvosikonjai azt mondták, hogy a szívet érintő betegségek vizsgálata és kezelése a szokványos és egyben kizárólagos megfeleléssel bíró ismereteken kívül lehetetlen: A szív le van zárva, megközelíthetetlen. 1896-ban  Paget egyenesen kijelentette:  „nincs új reális módszer, és nincs új felfedezés, amelynek köszönhetően képesek leszünk valaha leküzdeni a szívbetegségeket sebészi úton.” – Valószínű, hogy a gondolatai nem voltak berendezkedve a következő 100 évre, amikor is az invazív kardiológia robbanásszerűen fejlődött egy vakmerő fiatal orvos első nagy ugrásával.

3
Werner Forssmann

1929-ben, katéterezés már ismert orvosi eljárás volt, de ez csak a húgyúti katétereket ismerték és alkalmazták. A kor nagyjai úgy vélték, hogy egy cső behelyezése a szív ereibe rendkívül veszélyes lenne, és szinte bizonyos hogy a beteg halálát okozná egy ilyen merész beavatkozás.

Forssmann

Werner Forssmann 25 éves és rendkívül agilis kardiológus volt, aki pályakezdő orvosként egy nagy kórházban dolgozott Németországban. A fiatal kardiológus nem tudott tágítani a gondolattól, hogy a katéterezés egy valószerű, végrehajtható és nagyon hasznos megoldása lehet a szívbetegségek későbbi diagnosztizálása és gyógyítása terén. Akkoron az volt a hajmeresztő ötlete, hogy egy  vékony cső segítségével közvetlenül a szív nagyobb ereibe fel tud jutni, és akár gyógyszert is tud oda beadagolni, vagy  képes eltávolítani a szív ereiben létrejött, ereket lezáró és infarktust okozó “dugulásokat”. Szent meggyőződése volt, hogy a szívkatéterezés sokkal kevésbé lehet kockázatos, ha  röntgen segítségével végzik a beavatkozásokat, ezzel is irányíthatóvá és láthatóvá téve a cső hajmeresztő útját a szívben, illetve a szív ereiben.

Sajnos Forssmann a kornak megfelelő hierarchia alján araszoló, pályakezdő orvos volt, így  értelemszerűen senki sem hallgatta meg. De bátorságának hálát adva mind a mai napig, nem volt hajlandó lemondani a gondolatban már jól működő találmányáról, és elhatározta, hogy bizonyítja: a szívkatéterezés nem  halálos! És ezzel elindult az orvoslástörténelem leghajmeresztőbb futásának terve.

5

Forssmann futása

A fiatal kardiológus egy számára megfelelőnek vélt napon az egyik nővér életét 7megkeserítendően, meggyőzte, hogy nyissa ki számára az orvosi ellátás helyiségeként aposztrofált műtőt. Amikor a nővér belement, akkor előjött a következő kéréssel: megkérte, hogy segítsen neki egy számára kevésbé vázolt kísérletben. A nővér nem értette a tervét – érthetően – de alázatosan segítette a doktort. Az elszánt orvos a beavatkozások alkalmatosságaként szolgáló ágyra fektette az asszonyt, amikor jött a hideg zuhany: Forssmann az addig szolgálatkész nővért (Gerda Ditzen-t) – aki mind a mai napig egy szent asszony sokunk előtt – az ágyhoz kötözte, hogy ne tudja meghiúsítani a tervét. Akciójának első lépéseként kinyitotta az elkobzott kulcsok segítségével a műszereket rejtegető szekrényt, és kivett egy 65 cm hosszú, vulkanizált gumiból készült katétercsövet, majd a saját könyökvénáját megszúrva felhelyezte azt.

4

Forssmann , karjában a 65 cm-es csővel kirohant a helyiségből, és felrohant az egy emelettel feljebb lévő röntgenbe, hogy lássa a cső útját, amely a szívég hatolt és felvételt készítsen a műveletről. Forssmann győzött és élt…

A kísérlet következményei

A röntgenképek, amelyek bizonyítékul szolgáltak, a hős doktor leírásával együtt jelent meg egy újságban, amelyet nem fogadott jól a szakma.  Elismerve a bátor önfeláldozását a  a tudomány előrehaladása érdekében – Forssmann-t kirúgták a kórházból. Vezetője úgy vélte, hogy ez nem a legjobb módja annak, hogy egy sebész karrierjét sikeresen kezdj.  Werner Forssmann teljesen kiábrándult és elhagyta a  kardiológiába vetett hitét, valamint a választott szakirányt, és urológusként folytatta orvosi hivatását. Legalább a katéterekkel dolgozhatott büntetlenül …

A Forssmann 1929-ben írt cikke két évvel később két amerikai orvos kezébe került, akik ráismertek a felfedezés korszakalkotó jelentőségére. Keveset hozzátéve, itt ott biztonságosabbá varázsolva Forssmann gyakorlatát,  fontos és életmentő eljárássá változtatták a szívkatéterezést. 

1956-ban Werner Forssmann, egy teljesen ismeretlen orvos volt, amikor megtudta, hogy  Nobel-díjas orvosnak választották a két amerikai orvossal együtt, akik tökéletesre fejlesztették a szívkatéterezést, Forssmann munkáját.

Ancsa

2 thoughts on “Az első szívkatéterezés hajmeresztő pillanata – A Forssmann sztori

  1. Nagyon köszönöm! Ezek az írások tartanak még a facebook-on. Anikó írása bizonyítják, hogy értékes tartalommal is meg lehet tölteni.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s