Vészhelyzeten szakosodjunk tovább

Egyes epizódok történéseinek megbeszélése kapósabb és ésszerűbb lenne, mint bármi, ami ezen a FB csatornán káros méregként hömpölyög céltalan. (2017-es jegyzeteim nyomán)

  • Amikor a tájékozatlan beteg fél nekimenni a hétvégének, az ünnepnek és az éjszakának.
  • Amikor a szakdolgozó már előre fél az ügyelettől és a terheléstől.
  • Amikor csak egy EKG-ra, egy ultrahangra, vagy egy CT-re csekkol be a beteg.
  • Amikor zsigerből vagyunk bunkók egymással.

A Vészhelyzet hatása

Mondhattok bármit, hogy ki miért landolt az akut betegellátásban, vagy akár a sürgősségi betegellátásban, de a választ mindannyian tudjuk: A Vészhelyzet című tévésorozat sodorta a mi generációnk tekintélyes részét erre a pályára. A pörgés, a tempó, az adrenalin, az a másmilyen érzés, amit ez ember átél egy akut ellátás kapcsán. Engedjük el a szakmai valóság boncolását, mert az már a könyökömön jön ki. Lazítsunk…
Nemrég keveredett a sorozat elém egy videó mustrálása közben. Próbáltam felidézni az érdekes emlékeket, amelyek megragadtak anno, és persze kerestem a választ, hogy mégis mi volt az, ami ennyire magával tudott minket vinni.
Sürgősségis akarsz lenni? Ez benne a buli…

 

Elővettem hát a kartont, ahol ott lapult a motivációm történelmének mind a 40 db CD-je. Elkezdtem nézni, amikor volt egy kis időm, és azon kaptam magam, hogy már nem az egészségügyi szakmai oldalát nézem a televíziótörténelem egyik legkapósabb tévésorozatának, (mer’ ugye az arcom megvan ahhoz, hogy kipécézzem a hibákat)  Sokkal inkább érdekelt a kommunikáció és tömegtájékoztatás irányában tett lépések alakulása, amely látványosan bontakozott ki előttem.
Hogyan próbált a vészhelyzet kommunikálni a tömeggel, és a kommunikáción túl, hogy tudták mindezt jól kivitelezni úgy, hogy annak érdemi hatása legyen?
Az akut,- és sürgősségi betegellátás mindig központi téma lesz a sajtóban, illetve a médiában és filmiparban. Aki ezzel foglalkozik, az egyszerűen nem tud mellényúlni. Nem kell hozzá más, csak elszántság és hitelesség. Ha hiányosság lép fel, – főleg a hitelesség terén – akkor viszont nagyot lehet bukni.
A sorozatot az Egyesült Államokban, 1994-ban tűzték először műsorra. Az első pár epizód után vált nyilvánvalóvá, hogy aranybányát fogtak a film készítői. El tudták érni egy kerek hónap és négy epizód után, hogy mindenki , még a sarki fűszeres is  a Vészhelyzetről beszéljen…
Az Egyesült Államokban pont ugyanaz ment, mint itthon, csak nagyban. Ott is divatos volt  rendesen kipécézni és kritizálni sürgősségi betegellátást. Nem volt nehéz rámutatni a filmben rejlő lehetőségre, mert az egészségügyi ellátás ezen része egyfajta támogató segítségre szorult, hiszen a laikus állampolgároknak halvány lila lövésük nem volt arról, hogy mire jó a sürgősségi. Sem használni, sem definiálni nem tudták ésszerűen.

 

A laikusok egyszerűen tudták, hogy van, hogy a nap 24 órájában van, hogy bármikor elérhető és ennyi, nem több. A zsúfoltság ott is észlelhető volt a kritikus időszakokban, ahogy itthon is. A szakterületen mozgó szakemberek kiégése, a pályaelhagyás, illetve ezen összességek tempója szinte versenyt futottak a kommunikációs hibákból származó feljelentések és kártérítések csillagászati összegeivel. A szakmai lektorok és tanácsadók hamar felfigyeltek arra, hogy a  népszerű karaktereken keresztüli tömegtájékoztatás netovábbja lehet a sorozat. Sőt! Túl a népnevelő hatáson a sorozat népszerű karakterei influenszerként vonzották a sürgősségi medicina iránt érdeklődő pályakezdő orvosokat és ápolókat, akik a sorozatnak köszönhetik a mai napig szeretettel űzött hivatásukat.
Van ennél tökéletesebb időzítés? Az az ember, aki egy tévéfüggő világban ezt a lehetőséget meg tudta ragadni, az szerintem egy zseni volt. 
Amerikához képest 5 óra előnyünk van, mégis 50 év lemaradásban vagyunk, így azt gondolom nem késtünk el az újratervezéssel a tömegtájékoztatás terén. (csendben megjegyzem, hogy az ellátás ezen formájának bevezetésével együtt kellett volna mindezt elkezdeni, de ez most ne számítson)
Arra a következtetésre jutottam, hogy ez az a sorozat, amely az egyik legjobb eszköz mind a mai napig arra célra, hogy a laikus emberekkel, a potenciális fogyasztókkal megértessük a sürgősségi betegellátás lényegét. Lehet, hogy én vagyok kissé bonyolult, de ha a médiavigéc kollégák kicsit belegondolnak, akkor túl a szórakoztatáson, ez a sorozat az egyik legkézenfekvőbb segítség lehet arra, hogy a tömeget tájékoztassuk.
A vészhelyzetben szinte minden évad, minden epizódjában van egy-egy olyan rész/jelenet, amelyben a sürgősségi betegellátás nehézségeit próbálja közvetíteni “érts meg minket”, “értsd meg mi az a sürgősségi” érzés úgy ordít rá a nézőre, hogy csak az nem hallja meg, aki nem akarja. A zsúfoltság, a kiégés, a rossz kommunikáció okozta lelki sebek, amelyek mindkét oldalon mély nyomokat tudtak hagyni… Mert erről szólnak ezek az informatív részek. A mi életünkről, a mi sebeinkről, a mi küzdelmeinkről. A pult mindkét oldalán…

Ha felismerted a lehetőséget és partner vagy, akkor keress meg 😉

A témával kapcsolatban megjelent egy velem készített rövid interjú a Nők Lapja Évszakok aktuális számában 🙂 

Kórházi kulisszatitkok

 

A kórházsorozatok állandó szereplői a betegek életéért, gyógyulásáért küzdő ápolók – a valóságban rájuk is hatással vannak ezek a sorozatok. „Édesanyám traumatológián dolgozott műtősnőként, az ő korosztályában A klinika és a Kórház a város szélén volt meghatározó. A mi életünkbe a Vészhelyzet robbant be: szinte függőkké váltunk, át akartuk élni azt az életérzést. A pályám elején találkoztam vele, egészségügyi főiskolára jártam és vesebetegekkel foglalkoztam, de már sokat keringtem az akut betegellátó osztály körül. Egyszer újra kellett éleszteni az egyik páciensünket, jött hozzá egy speciális csapat a sürgősségiről: életemben először láttam azt a profizmust, amit a tévében. Éreztem, hogy nekem ez kell, 2006-ban át is vettek – emlékszik vissza Baji Anikó, sürgősségi triázs nővér, az AKUT Szakasz alapítója. Az X-generáció tagja, a korosztályából sokak pályaválasztását meghatározta ez a sorozat.

„Volt, hogy szinte az egész kórház arról beszélt, hogy mi történet az előző részben, a betegek kifejezéseket tanultak a képernyőről és kérdezősködtek, hogy tényleg úgy mennek-e a dolgok, mint a képernyőn. Ha nem is annyira, mint a tévében, de tudunk zajosak lenni a sokktalanítóban, ahová egyébként nem jöhetnek be a hozzátartozók” – mutat rá egy különbségre. Mindemellett az egyre szakmaibbá váló Vészhelyzet szerinte hiteles betekintést ad a sürgősségi működésébe. Az sem véletlen, hogy a részek gyakran éjszaka, hajnalban, hétvégén vagy ünnepnapokon játszódtak: más lehetőség híján tényleg ilyenkor van a legtöbb a beteg.

Anikó szerint a nézők tanulhattak is a sorozatból, például a prevenció fontosságáról. „Mutattak olyan beteget, aki sokáig érlelte a panaszát, későn került orvoshoz, nem lehetett már mit tenni: egy ilyen bekapcsolhatja a vészcsengőt, hogy nehogy így járjunk. Máskor azt láttuk, hogy milyen jó, ha időben észreveszik a bajt, mert még van segítség. Vizsgálatokról is gyakran volt szó, így a nézők képbe kerültek azzal, hogy mire számíthatnak. Ez a legtökéletesebb tömegtájékoztatás, amit valaha a tévében láttam.”

Egyik mostani kedvence a Jackie nővér, mely erősen sarkítva mutatja be egy triázs nővér életét és a szakmai burnoutot. „Még így is olyan, mintha a gondolataimban turkálnak. Jackie  Dr. House női párja lehetne: sok mindenben hasonlít a kiégett stílusú, furcsa pedagógiai elveket valló diagnosztára, aki egy zseniális karakter, a mai napig szlogenként idézzük a mondatait.”

            Úgy látja, a valósághű, akciódús beavatkozások még ma is az akut ellátás irányába terelhetik a fiatalokat, hiszen tele vannak ideálokkal és árad belőlük a hősiesség. „Visszahozni valakit a halálból őrült jó érzés, sokakat ennek a reménye visz a pályára.” Az ő második hivatása a kommunikáció, melyet az egészségüggyel is jól össze tud kapcsolni: megalapította az AKUT Szakasz nevű oldalt, ahol többek között a sürgősségi betegellátásról tanítja olvasóit.

(Nádasi Eszter)

Köszönöm a Nők Lapja Évszakok megkeresését 🙂

Végül egy kis csemege az észosztás és a képzelgés után  Íme azok a szereplők, akik  megfertőztek minket a sürgősségi érzéssel. Akik miatt (mert sokan vagyunk ezzel) alámerültünk és elvesztünk ebbe a végtelenül nehéz, mégis vonzó szakágba. Kinek melyik karakter?
A teljesség igénye nélkül a képek:

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s