Süket fülek – STROKE

STROKE némán támad, alattomosan rombol. Lerombol szinte mindent, ami az emberi létezés értelmét jelenti.
Elveszi a látást, a hallást, az erőt és a kimondott gondolatokat. Elveszi  a kenyeredet és a társadalomban betöltött szerepedet. Elveszi az életedet.


 

A hajnali napfény beszűrődik a kényelmes lakás ablakán. A nemrég 42. születésnapját betöltő Éva épp a gyermekeit próbálja összeszedni, hogy el tudjanak indulni az iskolába. Nagy napra ébredt a család, hiszen ma kell bemenni a bankba, hogy a lejárt hitelszerződést aláírják, és ezzel egy 15 éves tehertől megszabaduljanak. A gyerekek születése előtt kellett felvenni a hitelt, amelynek törlesztése rengeteg túlórát és másodállásban eltöltött időt jelentett a fiatal szülőknek. De ma ennek vége. Ma új életet kezdhet a család. Éva még kedden eldöntötte, hogy lerakja a cigarettát és elmegy rendszeresen edzeni. A férjével megbeszélték, hogy a törlesztőrészletekre eltett havi keretből megpróbálnak egészségesebb ételeket venni. Új, egészségesebb életet akarnak kezdeni.

Utolsó pillanatban indulnak el otthonról. Éva még visszaszól a férjének, hogy Ferikéért ne felejtsen elmenni délután a külön tornára, mert Zolikát fogorvoshoz kell elvinnie. Miután kirakja a srácokat az iskola előtt, rágyújt egy cigarettára. Mélyet szippant a nyugalmat hozó cigaretta füstjéből és a termoszból az utolsó csepp káváját is kiissza. A forgalom egyre nagyobb. A dugóban ülve ismét átfutja a napi teendőket gondolatban és rágyújt még egy cigarettára. Egy sokadikra. Mérgelődik, mint minden ember, mert hidegfront jön, amely áthúzta a hétvégi számításait.

Végre megérkezik az irodához. Öt percnyi késéssel a karjában, mérgesen bevágja a kocsi ajtaját és bevágtat az épületbe. A főnöke alaposan leszidja, mert nem adta le tegnap a kért anyagot. Az éves prémium megvonásának lehetősége nagyon kiborítja a túlterhelt családanyát. Beül a gép elé és befejezi a lemaradását. Délelőtt 11 óra van. Nyújtózkodva feláll a székből és jelzi, hogy lemegy egy kávéra meg egy cigarettára.

A dohányzásra kijelölt helyen lötyögteti a parányi pohár tartalmát. Rágyújt egy következő cigarettára, mert szent meggyőződése, hogy nem lesz rá ideje a következő órákban. Egyszer csak csörömpölésre lesz figyelmes…

  • Éva! Éva jól vagy? Éva!
  • Persze, hogy jól vagyok, csak elestem.

Éva felett számtalan kollégája áll kétségbeesve.

  • Évával történt valami – szólt az egyik, és rögtön hozzátette: – Hívd azonnal a mentőket!
  • Mentőt? Minek? Megőrültél? Inkább segíts fel! Ne állj már ilyen idétlenül, inkább húzz fel, mert már zsibbad a lábam. Nem hallod?

A mentők megérkeztek és velük együtt kiegészülve álltak a kétségbeesett asszony felett.

  • Jó napot! Meg tudja mondani a nevét?
  • Igen! Vámosné Hajdú Éva vagyok.
  • Asszonyom, meg tudja mondani, hogy hogy hívják?
  • Ez nem hiszem el. Most mondtam el. Miért nem figyel?
  • Asszonyom, emelje fel a két kezét!
  • Emelem, tessék. A másikon nyilván rajta fekszem, de higgye el, hogy azt is meg tudom emelni.
  • Asszonyom, emelje fel a jobb, majd a bal lábát!
  • Ez, valami vicc? Miért nem segítenek fel a földről? Hagyjon már engem békén. Nem is figyel a válaszaimra.

A mentős int a kollégáinak, akik megjelennek egy hordággyal. Éva ekkor nagyon megijed.

  • Én jól vagyok! Engem nem kell hordágyra rakni, elég ha felsegítenek. Miért nem hagynak önállóan mozogni? Eszem ágában nincs beülni a mentőbe!

A mentő szirénázva elindul. A biztonságos elhelyezés után Évát megszúrják és infúziót kap. A mentőorvos a rádióhoz lép és a legközelebbi sürgősségi egységet hívja.

  • Jó napot kívánok, a 604-es kocsiról beszélek, Dr. Varga Melinda vagyok és egy időablakon belüli STROKE-ot szeretnék referálni.

Évát elfogja a félelem. – STROKE? Nekem? Nekem nincs STROKE-om, az az öregek betegsége. Halló! Doktornő! Miért nem figyel rám? Ezt nem értem…

A vonal másik végén egy fegyelmezett hang jelzi, hogy várják az esetet és kéri a mentőt, hogy egyből a CT-be vigyék a beteget.

Éva teljesen kimerül a tiltakozástól. Az elmúlt percekben folyamatosan megtett mindent, amit kértek tőle, de egyszerűen süket fülekre talált. Mintha ott sem lenne. Utolsó energiájával megpróbál tiltakozni: – Kérem engedjenek legalább telefonálni. Hadd hívjam fel a férjemet. Ferikéért el kell menni és a bankba is be kell menni. Értsék meg ez fontos nekem. Most akartunk új életet kezdeni. Nagyon kérem hallgassanak már meg.

A mentőből kiemelik Évát és egyből a CT-be viszik. Rengetegen sürgölődnek a rémült asszony körül. Ismét megszúrják és a vérnyomását mérik. egy határozott, idős orvos lép mellé és bemutatkozik: – Jó napot, Éva, én Szalai doktor vagyok és szeretném megvizsgálni.

  • Megvizsgálni? Miért? Már megtették. Ön neurológus? Gondolom az, hiszen a mentős doktornő azt állítja, hogy STROKE-om van, de én bármit is mondtam, nem érdekelte.

Szalai doktor nyugodt hangon kéri az asszonyt, hogy emelje fel a két kezét.

  • Tessék felemeltem. A másikat elszorították a mentőben, így még zsibbad, de jól vagyok. Kérem, telefonálhatnék?

A neurológus a CT-ből egyből a sürgősségire viteti az asszonyt. A hordágy mellett haladva telefonál: – Szalai vagyok a neurológiáról. Ez egy friss STROKE és szeretném ha összekészítenétek lysishez (lízishez) /olyan hatóanyag tartalmú gyógyszerkészítményt juttatnak vénásan a véráramba, amely képes az apróbb – STROKE-ot okozó – rögöket feloldani és ezzel a folyamatot megfékezni és visszafordítani./ Az orvos így folytatja: – Kérem, keressék meg nekem az ügyeletes centrumot, mert trombektómiára /a nagyobb rög, vagy eret kitöltő “dugót” embólust eltávolítása/ fogjuk küldeni a beteget!

  • Hogy hová? Elküldeni? Miért? Nekem itt is jó! Kérem, adjanak valamit, amitől elmúlik a zsibbadás a kezemben és mossák ki a fülüket, mert egy órája ordítok, de egyszerűen meg sem akarnak hallgatni.

A mentő személyzete, akik Évát beszállították a kórházba most ismét ágyhoz rögzítik a fiatal asszonyt. Éva ismét elkezd alkudozni: – Kérem, engedjék meg, hogy telefonáljak. Itt van a telefon a táskámban. Az épp kezével esetlenül a táska felé próbál nyúlni, de a marcona ápoló nyugalomra inti.

Amikor beérkeznek a második ellátóhelyre, ahol elvégzik a trombektómiát, Éva feladja a küzdelmet. Egyszerűen kimerült a folyamatos tiltakozásba.

Amikor felébred, egy kórterem furcsa lámpáit látja. Feje felett egy monitor csipog, karján a vérnyomásmérő sűrű szorgalommal méregeti a vérnyomását. Éva kimerülten fekszik az ágyban és arra gondol, hogy ez a történet vége. Soha többet nem találja meg a családja, nem látja a gyerekeit és talán már ő maga sincs többé.

Eszébe jut a nyári strandolás, a kócos, vizes hajú lármás gyermekei, akiket nem tudott a vízből kiterelni. A férjére és az életére gondol. Már elfogytak az érvei és a szavai.

  • Lehet, hogy ennyi volt és ez lesz a vége. Lehet, hogy már nem is létezek? Már csak egy pohár víz, csak ennyi kell nekem. Szomjas vagyok…
  • Éva! Éva! Hall engem? Éva szomjas? szeretne inni?
  • Igen! Úristen, hát hall engem? Igen, szomjas vagyok. A gyerekeimért el kell mennem és a bank…
  • Éva, nyugodjon meg – szólt az ápoló és megszorította az asszony kezét. – A férje és a gyermekei kint várják a látogatási idő kezdetét. Mindjárt találkozhat velük. Emelje meg a két kezét kérem. Nagyszerű – szólt az ápoló. – Kérem mondja el a teljes nevét. Éva diadalmasan mondta ki a nevét és a születési évét. Úgy mondta ki a hétköznapi szavakat, hogy közben tudta: Életben maradt…

Éva történetét naponta látjuk az akut betegellátásban. Naponta látunk el STROKE-os betegeket. Olyanokat, akik szerencsések voltak és időben, a tüntetek kezdetének pillanatában jutottak segítséghez és orvosi ellátáshoz. De sajnos olyan betegeket is látunk, akiknek nem volt segítségük, vagy türelmesen várták a csodát, hogy a nyomasztó bénultság és némán visszaverődő hangok elmúljanak maguktól. 

A STROKE-nak lehet előjele, de van, hogy nincs. Ha lecsap és kifutunk az időből, akkor nincs ellenszere.
Sürgősségin eltöltött 15 évem alatt rengeteg reménytelen hallgatásra, bénult mozdulatlanságra ítélt embert láttam. Olyanokat, akik kifutottak az időből. De láttam csodákat is, és találkoztam rengeteg Évával, akik tünetmentesen hagyhatták el a kórházat.

Ha nem tudod megelőzni, akkor tanuld meg felismerni!
Ne engedd a STROKE-ot rombolni!

 

70378819_420310631928326_999109272514068480_n (1)
Saját készítésű ábra. AKUT szakasz, C-vágány (2018)

Borítókép: https://www.topneurodocs.com/stroke/?fbclid=IwAR2kp1ThlqUQWNOFka2PwTss-7u-vh8axmwy7RasFYq1gfDcUhjFT_Go5-I

 

44273396_1868261939924027_3558613084589260800_n
Saját szerkesztésű kép. AKUT Szakasz, C-vágány, 2018

 

A stroke főbb tünetei:
Az arc, a kar vagy a láb általában egy oldalon fellépő hirtelen érzéketlensége, az egyik testfél zsibbadása (határozott vonal húzható a zsibbadó és a nem zsibbadó testfél között), az egyik oldali végtagok gyengesége vagy bénulása.

Hirtelen kialakuló beszédértési, szótalálási vagy hangképzési zavar (aphasia).

Hirtelen elhomályosuló látás (akár a megvakulásig is), kettős látás vagy látásélesség gyors csökkenése.

Hirtelen kialakuló szédülés, egyensúlyvesztés, mozgási zavarok.

Minden előzmény nélküli, szokatlan jellegű erős fejfájás, melyhez nyaki merevség, arcfájdalom, a szemek között megjelenő fájdalom, hányás és tudatzavar társulhat (ez kimondottan a stroke egy speciális típusára, az úgynevezett subarachnoideális vérzésre jellemző).

Zavartság, memóriazavar, a térbeli tájékozódás, illetve az érzékelés zavara.

Forrás:
https://m.webbeteg.hu/cikkek/stroke/22/a-stroke-es-tunetei

Ancsa

 

Első megjelenés: 2017

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s