18 óra után – Amikor mindenkinek nehéz

Közzétette:

Évekig próbáltam megfejteni a lemenő nap hatását, amely felülvezérelhetetlen erővel szokta behajtani az embereket a helyi sürgősségi egységekre. Sokáig nem értettem, hogy miért este szállnak meg minket a betegek. Sokszor kiborultam az utolsó pillanatokban, amikor mindenkit kizárva, már csak a magam bajával voltam elfoglalva. Több óra kommunikációs tréning kellett ahhoz, hogy megértsem: senkinek semmi köze a problémáimhoz, amikor egy felelős pozícióban dolgozom. Nem engedhetem meg magamnak, hogy az “én” előtérbe kerüljön a beteggel szemben.

Mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb

Vannak napszakok, amikor a sürgősségi egységek egy teljesen másik univerzumba kerülnek. A várakozó tömeg sokszor átláthatatlan, mert a betegek szinte vég nélkül érkeznek.  Többször leírtam már és beszéltem erről az általános, ugyanakkor ijesztő jelenségről: Az akut betegellátás kihasználtsága akkor erősödik, amikor a rászorulók, vagy önmagukat annak érzők – úgy vélik, hogy ez az egyetlen elérhető eszköz a  kialakult problémák megoldására. Leginkább este 18 óra után és persze hétvégéken, akkor is főleg este és ünnepnapokon az esti órákban, a műszak átadása előtt.

Ma reggel kiraktam egy gondolatébresztő képet

A képen a következők lehetnek: szöveg

Mindenkinek nehéz

Kár azon vitatkozni, hogy kinek nehéz a műszakátadás előtti rövidke időszak, mert akár hiszitek akár nem, ez az időszak mindenkinek nehéz. Egy általános jelenségről beszélek, amikor a mentők begördülnek a beteggel, a triage gyomra összeszűkül, mert nem tudja, hogy hova parkolja le a beteget. A várakozó betegek, akik a bejutás pillanatát jobban várják a váróteremben, mint egy öt éves a karácsonyt, valamint a mentőegység tagjai, akik aznap lehet, nem is ettek még és már csak az órájukon ketyegő perceket számlálják, és persze az SBO-n dolgozóknak is nehéz, akik kénytelenek szembesülni a (bedugultunk az utolsó pillanatban) érzéssel. De úgy vélem, a mentő hordágyán fekvő betegnek a legnehezebb, aki a nehéz pillanatait megélve válik áldozatává az eszkalálódó hangulatnak. A beteg, aki nem tehet róla, hogy pont műszakváltáskor vette elő a fulladás, a STROKE vagy a fájdalom vagy akár a váratlan exsiccosis.

Miért ide hoztátok?! vs. Sziasztok, miben segíthetek?

Kerüljön előtérbe a kommunikáció, illetve annak hatása. 

A kipattanó feszültség már a köszönés pillanatában szikraként tudja begyújtani a hangulatot, amely nem feltétlenül biztos, hogy a műszakátadás boldog pillanatával le is tud zárulni. Az szolgálattal végző dolgozók távoznak és átadják a helyüket az éjszakai műszaknak, illetve annak a kiélezett hangulatnak, amely meghatározhatja az elkövetkező órákat. Mert sajnos a nyomasztó és feszült hangulat nehezen csillapítható a váróteremben. A hangulatba hozott várakozók egymást hergelve utálják a rendszert, a várakozást és magát a várakozást. Bírálják a munkatempónkat az intézményt, az egészségügyet általában. Ennek a kedvezőtlen helyzetnek a hatása erős kölcsönhatásban van a szakdolgozók növekvő feszültségével. Nagyon nehéz ezt a negatív érzelmi energiaáradatot elnyomni és a helyére egy bizalmat sugárzó környezetet teremteni. Majdhogynem lehetetlen.

Ebben a háborúban az alkalmazható kommunikáció szinte az egyetlen, ami legtöbbször alulmarad.

A jogi irodák asztalain landoló esetek elsődleges okforrása -igen magas százalékban- (82%) a kommunikáció hiánya, illetve legtöbbször annak helytelen alkalmazására vezethető vissza. Ennek a rendkívül magas mutatónak nagyobb része legtöbbször a műszakátadás időpontjára tehető. Amikor a koncentráció együtt fogy a türelemmel, amikor azon megy a vita, hogy kinek nehéz, amikor a vita hevében fontos információk nem kerülnek átadásra, vagy nem találnak meghallgatásra.

A kollégák közül szinte mindenki ismeri az ISBAR rendszert. Azt a kommunikációs rendszert, amelyet a tényszerű és biztonságos betegellátás/betegátadás kialakításának érdekében álmodtak meg szakemberek.

Lényegretörő, rövid, nincs benne felesleges információ, tisztán és egyértelműen a betegről szól.

(Sajnos nem találtam közvetlenül mentő-triage betegátadásról szóló ISBAR videót. Ha esetleg valakinek van ilyen, az legyen kedve segítsen 🙂 )

 ISBAR 

 

Az ISBAR alkalmazásának hatása 

Egyrészt megnyugtatja a beteget, hiszen nem egy soron következő problémaként tudja önmagát a rendszerben, hanem Kovács Pirikének, aki nyugdíjazás előtt álló testnevelő tanár és épp különórát tartott a gyerekeknek, amikor elővette a rosszullét és mentőt hívott, akik behozták, hogy a sürgősségi, mi több az ellátórendszer részeként működő kórház teljes egészében a lehető legjobb ellátást tudja biztosítani. A váróteremben helyet foglaló betegeket is megnyugtatja a szakszerű munkafolyamat látványa, amely arra ösztönzi őket, hogy az adott nyugalmat és türelmet ne törjék meg. A jól sikerült ISBAR alkalmazásával megtörtént betegátadás után,  biztonságos betegellátás folyamatáról beszélhetünk, amely nem csak a beteg érdeke, hanem a szakdolgozóké, a kórházaké és minden rászoruló állampolgáré egyaránt. Mindenkié!

 

Folytassuk ->

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s