Ha a 80-as években voltál tanuló ápoló

Közzétette:

Szinte majdnem minden mai negyvenes egészségügyi szakdolgozó családjában volt legalább egy felmenő, aki egészségügyi dolgozó volt. Akihez belóghattunk a dolgozóba kölyökként és beleszippanthattunk kórházszagba, felvehettük a fehér köpenyeket és igazi fonendoszkóppal játszattunk orvososat. Ők voltak a mi igazi influenszereink, nekik köszönhetjük a hivatásunkat.

Az egészségügy körül lófrálva és játszadozva jött el a mi időnk, és egészségügyi szakmunkásképzőkben, szakközépiskolákban, majd kórházakban vagy később orvosin landoltunk és a kötelező gyakorlatokon szinte pofátlanul otthonosan mozogtunk. Mert  az egészségügy szinte vérünkben volt…

De azok a 80-as évek

A mai konyhakészre komponált egészségügyben és digitális világban, szinte felfoghatatlan a 80-as évek egészségügyi iskolai és kórházi hangulata. Ne mondd, hogy nem konyhakész. Képzeld el, hogy reggel felébredsz és elindulsz a kórházba, mert időpontot kaptál egy ortopédiai műtétre abban a kórházban, ahol évtizedek óta dolgozol. Összepakolod a motyódat és mikor a kapun belépsz, visszaugrassz az időben 34 évet. Hiába keresed az okostelefonodat, hogy telefonálj, mert nincs olyanod. Hiába balhézol a kartonozóban, hogy téged a főorvos úr vár, e-mailt is küldött az asszisztense, mert nem értik amit mondasz, nem tudják, mi az az e-mail és a főorvos, akiről beszélsz még csak 2 hónapja van a pályán. A vérvételnél jössz rá igazán, hogy az idő csapdájába estél. Ugye milyen klassz a mostban élni?

Erősen pattogtatod a gondolataidat és próbálod megérteni, hogy mi történt. Emlékeid 1986 körül cirkulálnak, amikor egészségügyi szakközépbe jártál és a műtősnő anyukád hatására az egészségügyben akartál dolgozni.

125976
Fortepan: 1986. Magyarország,Budapest VIII. Fiumei (Mező Imre) út, Baleseti Intézet, sürgősségi műtő.

Abban az időben minden sokkal egyszerűbb volt. Az emberi kapcsolatok sokkal stabilabbak és megbízhatóbbak voltak. Nem volt mobil sem internet, így az, amit megbeszéltünk, az biztos pont volt az életünkben. Nem volt flancos iskolatáskánk. Mindenki a stílusához hűen ragaszkodott a táskához, mint kiegészítőhöz, amely korántsem volt annyira változatos, mint manapság. Voltak az okosok, akik bőr aktatáskát cipeltek és később főorvosira jártak. Köztünk éltek az alterosok vagy metálpókok, aki egyszerű khaki-zöld tarisznyával az oldalukon kóvályogtak, még a wc-re is vitték magukkal. Voltak sportolók, akik sportcipőben éltek, léteztek, aludtak és mappába nyomorgatott tankönyvek és füzetek mellett sporttatyót cipeltek. Voltak popcsillagok, akik  a fekete műanyag diplomatatáskában hittek, amin kismillió matrica éktelenkedett. Nem voltak nagyon klikkek, hiszen ez a négy nagy csoport különült el a szünetek alkalmával az iskolák épületeiben.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Minden egészségügyi középsuliban volt egy vegyes osztály, ahova fiúk is jártak. Ők voltak a menők, őket irigyelte mindenki. Minden suliban volt egy tuti pasi, akiért bolondultak a lányok, mert igazi hős volt és mentős akart lenni. Ezek a menő fazonok a mai napig  mentősök, szinte kivétel nélkül. Voltak demonstrációs termek,a “demons”, ahol azt játszottuk, hogy ápolók vagyunk. Tanóra előtt felsorakoztunk a mai generáció által már kevésbé ismert, keményre vasalt fityuláinkban, fehér köpenyeinkben és az ultrabrutál kismamacipőinkben. A köröm és sminkvizit után sokan vonultak a mosdóba kimosakodni a gyalázatból, hogy pár perc múlva csatlakozni tudjanak a többiekhez a sminktelen valóságba. Sokan utáltuk minden percét, de ma tudjuk, hogy mi mindent köszönhetünk az akkori fegyelemnek.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Kötelező volt a tesi, ha tetszett ha nem. Lépcsőztünk a folyosókon és 45 percen át guggolásokat végeztünk, amely másnap tisztán látszott a járásunkon. Nem voltak kényelmes tornacipők és sportcipők, nem volt köztük különbség. Olyan egyformák voltunk a tesicuccainkban, mint a kistojások egymás mellett. Vicces ezekre visszaemlékezni. 

Szabadidőnkben koncertekre jártunk és magyar sláger-zenekarokat hallgattunk. Nem volt nagy választék. A rockerek Eddát, a popcsajok R-GO-t vagy emeletet hallgattak, mert akkor az volt a menő.

56312146_311449022872473_3881488561031086080_n

Szünetben az aktuális emeleten található WC utolsó fülkéjében álltunk, olykor nyolcan is, és ott dohányoztunk, mert ott volt ablak. Azt hittük, hogy csak ott lesz büdös bagószag 😀 Amikor buktunk, akkor pedig falat sikáltunk büntetésből és mégsem volt harag bennünk, de újra meg újra rendetlenkedve kísértettük azt a fülkét, mert jó buli volt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A kórházakba belépve eleinte mi is éreztük a kórházszagot, de aztán ez elmúlt. Hiába mondanád nekünk, hogy te érzed, mi már megszoktuk. A színek viszonylag egyszerűek voltak. Volt a fehér és a halványzöld csempe, illetve a fehérre, vagy lemoshatós festékkel komponált zöld fal. Egyébként minden olyan szürkés volt, alig voltak színek a fehér ruhák rengetegében.

Miközben ülsz és várod a sorodat, azon merengsz, hogy vajon ez most csak egy álom-e!? Vajon van-e olyan, hogy MRI, mert neked arra van időpontod, és izgulsz, mert nem tudod, hogy arthroscoppal fogják operálni a térdedet, vagy vágják, mert ugye az akkoriban nagyon egyedi volt és menő, itthon szinte elérhetetlen. Átvillan a fejeden, hogy nincs papíron nálad szinte semmi a kórtörténetedből (azon leletek összessége, amelyet kórházakban és rendelőkben kap a beteg a vizsgálati eredményekről) mert minden a gépben van.

Egyszer csak megtörik a csend és a múltban kalandozó visszhang a fejedben. Egy alak lép eléd.

Apa! Apa, alszol? Hirtelen felriadsz az álomból és egy fiatalembert látsz magad előtt. Vidám, színes papucsban, kellemes kék színű ruhában, karján hanyagul lóbálva valami színes sapkát. A Fiad az, aki ebben a kórházban rezidens. Lassan megérkezel a jelenbe és összeszeded magad. Megtudod, hogy MRI vizsgálatod lesz 20 perc múlva, aztán találkozol az altató orvossal és a professzor úrral, aki operálni fog.

Ahogy elhagyod a nyüzsgő várót, még egyszer visszanézel a múltba, amely vegyes érzésekre kényszerítette a lelkedet. Belecsimpaszkodsz a már orvossá lett fiad karjába, aki nemrég a te köpenyedben szaladgált bukdácsolva ezeken a folyosókon, miközben orvosost játszott, és folytatjátok a műtét felé vezető kötelező utat, de már a jelenben.

Legörgetve találtok pár képet, amely némelyikőtök számára biztos nagyon kedves emlékeket fog felidézni 🙂 Minden igazán jó kép forrása, Fortepan

Ancsa

125992.jpg
1986. Magyarország,Budapest VIII. Fiumei (Mező Imre) út, Baleseti Intézet, sürgősségi műtő.
125993.jpg
1986. Magyarország,Budapest VIII. Fiumei (Mező Imre) út, Baleseti Intézet, sürgősségi műtő.
125971
125975
1986. Magyarország,Budapest VIII. Fiumei (Mező Imre) út, Baleseti Intézet, sürgősségi műtő.
125982
1986. Magyarország,Budapest VIII. Fiumei (Mező Imre) út, Baleseti Intézet, sürgősségi vizsgáló.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s