2020.03.21 – Ez nem pánik, ez inkább lidérc vagy félelem

 

Hat óra alvás után, fáradtan ébredtem. Nem nagyon volt kedvem enni, így a reggeli kávé erejében bízva kapcsoltam be a gépeket. Láttam a telefonon a rengeteg üzenetet, e-mailt és jelzéseket. Nem akartam megnyitni. Már rosszul vagyok, ha megszólal a telefonom, vagy erőszakosan villog, hogy magára vonja a figyelmet. Erőszakos kis szemétláda. Erőt vettem magamon és megnyitottam a postaládákat. Kb 70 e-mail jött a két postafiókra összesen. A szakasz címén rengeteg követés visszaigazolása volt látható. Sokan követik a naplót. Lehet, nemhiába írom.

A privát fiókom megnyitása előtt kicsit ideges voltam. Olyan lendülettel jönnek az e-mailek, hogy az szinte lefagyaszt néha. Órákig ülök a gép előtt és emelgetem ki a legfontosabb ajánlásokat, amelyek hol magyar, hol angol nyelven zúdulnak rám. Szeretném a maximumot nyújtani, ezért mindegyiket elolvasom becsülettel. Persze van köztük könnyedebb stílusú törödő levél is. Próbálja a vezetőség a lelket tartani bennünk, mert tudják, hogy rendesen megtörtünk az elmúlt 2 hét alatt. És még el sem kezdődött…

A “Hotel Uzsoki” első lakóival cseteltem. Jó érzés, hogy a második otthonunk, szó szerint a második otthonunk lehet. Lehet, egyszer nekem is szükségem lesz majd rá, hogy ott pihenjek. Bár ne lennének ilyen hülye gondolataim. Bár vége lenne ennek az egésznek.

Délután háromkor megnéztem a sajtájt (sajtótájékoztató) és nem nyitottam meg a híroldalakat. Egyszerűen nem ment. Szabályosan rosszul vagyok már az egymást túlordító – kattints rám, és legyél velem együtt mérges – hírektől. Ha ekkora marha nagy igény van a közös ellenségre, akkor az miért nem tud ez az aljas vírus lenni?

Elkezdtem készülődni és ránéztem a beosztásra. Egész jó kis csapattal fogok ma együtt dolgozni. Mikor elkészültem, vettem egy nagy levegőt és benyomtam a híroldalakat. Volt kb. 20 percem az indulásig.  Nem kellett volna…

Majdnem 800 halott Olaszországban. Megsemmisültem. Döbbenten olvastam a cikkeket és éreztem, hogy elvesztem a fonalat. Ez valami olyan, amit soha nem leszek képes felfogni. Könnyezve néztem a képeken az ismeretlen kollégákat, miközben  arra gondoltam, hogy ezt senki nem érdemelheti meg. Félek… Féltem a családomat, a szüleimet, a húgomékat és a kicsiket. Féltem magamat, a kollégáimat és a józan eszemet. Nem tudom, hogy képes lennék elviselni egy hazai Bergamot.

90519986_541433690120475_5789571904478117888_n
SKY news

Befelé hajtottam a bringámat. Éreztem, hogy sokat hűlt az idő. Nem zavart a hideg, talán egy kicsit jól is esett. Felhívtam a szüleimet és a tesómat. Jó volt hallani a hangjukat. Anyával arról beszéltünk, hogy mit érdemes főzni, apával meg a matematikai esélyeket számlálgattuk. Tesómék is jól vannak. Jó volt hallani a gyerekzsivajt, ami a telefonból kiszűrődött. Ez volt maga az élet.

Bent minden más

Bent könnyebben elviseljük a ránk nehezedő stresszt. Nem tudom megmagyarázni ennek az okát. Talán azért, mert nem kell megmagyaráznunk a félelmeinket, hiszen mindenkin egyformán vándorol ez a nehézség. Amikor beértem, akkor szóltak, hogy a főig szervezett nekünk vacsorát. Valami horror méretű pizzaszállítmány érkezéséről tájékoztattak. Egész nap nem ettem. Éhes voltam. Átvettem az osztályt, leosztottam a feladatokat és felvettem az alapvető védőfelszereléseket. Szeretem mindegyiket. Bár a szemüveg-maszk kombinációban úgy nézek ki mint egy búvárbéka, valahogy mégsem érdekel. Végre nem kék kesztyűben pompázunk, hanem definiálhatatlan szép zöldben, ami megy a papírköpenyhez.

A Pizza nagyon finom volt és kaptunk mellé igazi kovászolt kenyeret. Mozdulatlanra ettük magunkat. Sokat nevettünk. Végre kicsit kiengedett a feszültség. Jött pár beteg, de ez még nem az igazi. Ez még nem az a nap…

2020.03.22

Kaptunk új kollégákat, akik vendégségben voltak nálunk. Igazi ITO-s rókák. Nagyon örültünk nekik. Gyors, határozott mozdulatokkal dolgoznak és töretlen a munkakedvük. Persze, hiszen évtizedek óta ebben élnek.

Viszonylag csendes az osztály. Még mindig rohadt idegesítő ez a cunami előtti csend. Szinte csak részeg csöveseket hoznak, akik ernyedtre vedelték magukat és az utcán érte őket a hűvös tavaszi éjjel. Hajnalban kezdtek el jönni páran, de nem volt akkora nagy beáramlás. Kicsit elidőztem bent a nappalosokkal, meghallgattam, hogy kivel mi történt, és ettem egy kis palacsintát mogyorókrémmel. Nagyon nagy nutellás palacsinta fan vagyok. Ez mondjuk nem az volt, de adott esetben a legjobb reggeli volt az elmúlt 2 hétben.

Most 4 óra alvás után vagyok. Megnéztem a mai mutatókat és próbáltam megmagyarázni az aktuális helyzetet. Nem félnek és nem értenek minket, hogy mi miért félünk. Volt néhány idős néni és bácsi, akik betelefonáltak, mert szükségük volt támogatásra és egy kis beszélgetésre, de úgy érzem, hogy sokan, főleg a velem egykorú korosztály nem ért meg minket. Talán a mutatókat tartják kicsinek és a pánikot nagynak. Lehet nem értik, hogy az, ami ma 130, az holnap lehet 300 és 3 nap múlva akár 900 is. Kicsit fáradtan várom az estét, hogy lefekhessek. Jó lenne aludni egy rendes nyolcast úgy, mint régen…

 

Ha gondolod, kövesd: Egy triage naplója című bejegyzéseimet.

Várunk és remélünk, hogy a hazai hűvösebb emberi viselkedés és minimális, csak közeli ismerősnek ajándékozott kontaktus eredménye először válik a szemünkben pozitívvá.

Ancsa vagyok, sürgősségi triage. Egy sikeres kórház sürgősségi egységén várom a feladatot, hogy megharcoljak az ismeretlen kórral. Rohadék érzés ez a fajta izgalommal kevert félelem. Csak remélni tudom, hogy a lehető legjobbat fogja kihozni belőlünk, belőlem.

2 comments

  1. Sziasztok! Nagy tiszteletet érdemelte!!!! Móricz Zs. Úti házból értetek tapsoltunk 8 órakor. Nagyon sok erőt kívánok mindnyájatoknak sok szeretettel!!!!!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s