2020.03.28  A koronavírustól mindenki és #mindenmegváltozott

Átmeneti nyugalom után ismét fokozódik a terhelés. Megint egyre kevesebbet tudok nyugodtan aludni. A krízis talaján érlelődő – nem szokványos – emberi reakciók a legváltozatosabb stílusban érnek utol. Nem tudom, hogy meddig tart ez az őrület. Remélem nem sokáig. Bár nincsenek illúzióim, tudom, hogy sokak lelkén ejt tartós sebeket a jelen és a közeli jövő. Optimizmusom és önbizalmam kicsit megtört mostanában, de mégis bízom abban, hogy minden körülöttem élő ember vissza tudja nyerni a valódi önmagát, ahogy én is egyszer vissza tudok változni azzá, aki három hete voltam.

Kevés pihenés után elővettem a kötelező e-maileket. Olyan információdömping van a postaládámban, amit elképzelni sem tudtam azelőtt. De legalább van információ és van kommunikáció. Talán ez a legfontosabb, amivel a dolgozók biztonságérzetét növelni lehet. Nem engednek minket vakon repülni.

A legjobb diéta a stressz. Ha kicsit nagyobb a nyomás, akkor képtelen vagyok enni. Most sincs másképp. Szükségem van pár napra, hogy beépítsem az új információkat és helyzetet. Némi keksz és tea után betekertem a kórházba. A sürgősségin egyre több a beteg, így az osztályátadás ennek megfelelően kicsit hosszabb volt. Ha nyugodt, kevésbé rohanós műszakba lépést tervezek, akkor majdnem egy órával előbb kell bemennem.

Az éjszaka első felében végig szkafanderben cirkuláltam. Egyre több a gyanús beteg, így nem nagyon volt más választásom. Egyik ilyen beöltözés alkalmával, amikor beléptem a vizsgálóba, azt láttam, hogy két ITO-s (intenzív osztályon dolgozó) kolléga is bent van. Volt egy megdöbbentő fél perc, amikor álltunk egymással szemben szótlanul és próbáltuk felismerni a maszk és szkafander mögött lakó arcok gazdáit. Óriási pillanat volt, de komolyan. Szinte megállta az idő abban a harminc másodpercben.  Párszor dolgoztam már velük akkor, amikor még minden normálisan működött a világban. Talán a jelenlétüknek és a határozottságuknak köszönhető, hogy rám talált a nyugalom. Biztonságot éreztem, amiért végtelenül hálás voltam.

 

A nyári időszámítást és az egész éjszakát úgy léptem át, hogy észre sem vettem az idő múlását.  Ma nem dolgozom. 24 órát pihen a szemüveg és az új maskara. Egy hónapja arról ábrándoztam, hogy hosszú évek után végre elmegyek nyaralni. Ma reggel meg arról, hogy mennyire jó volna egy stresszmentes alvónap, amikor nem rándul görcsbe a gyomrom. Próbálom tartani a kapcsolatot a régi barátokkal. Azokkal, akik el tudják vonni a figyelmemet, de ez egyre nehezebb kihívás. Valószínű, hogy sokkal nagyobb energiát venne el a másra kell gondolni társalgás vagy a megértettség elérése, mint a helyzet elengedése. Remélem megbocsájtják nekem …

 

A teljes napló

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s