2020.04.01 – Csak a lelkem szabad

Ma eldöntöttem, hogy soha többet nem fogok híreket nézni vagy olvasni egészen nyár végéig. Néha már az is nagy kihívás, hogy a FB pörgetését túléljem. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a koronavírust akarná mindenki utálni, ha már ragaszkodunk az utálni vágyáshoz, mint átlagos napi programhoz. A reggelem azzal telt, hogy megpróbáltam elfogadni ezt a képtelen hírarzenált, ami napjainkban már már toxikus méreteket ölt.

Ma nem dolgozom, ami egy kifejezetten klassz bónusz. Próbáltam összerakni, hogy mi mindent szeretnék megcsinálni ezen a szabadnapon, de valahogy nem jött össze semmi. Egész nap a gép előtt ültem és a szakirodalmak tartalmát próbáltam beépíteni. Nem tudom, ki hogyan éli meg ezt a helyzetet, de én már kezdek attól félni, hogy ha egyszer ennek vége lesz, akkor nekem elvonási tüneteim lesznek. A közelmúlt jelentős dolgai és történései szó szerint évtizedes távolságba kerültek tőlem. Nemrég az volt a legnagyobb gondom, hogy milyen magassarkú topánban tudok életben maradni a Richter Anna Díj díjátadóján, ma meg az a legkisebb gondom, hogy elfogyott a gyógyszerem, amit a gyomrom védelmének érdekében szedek, így kénytelen voltam elviselni a kínzó fájdalmat, ami az étkezés kihagyásakor jelentkezett nem túl tapintatos módon.

Az állatkórházból felhívtak telefonon. Nagyon kedvesek voltak, jól esett az emberséges kommunikációjuk. Elmondták, hogy Károly herceg, az én kedvenc kiscicám már jobban van, de nem eszik és nem iszik, amióta bent van. Két kerek napja nem akar enni és inni, pedig imádja a hasát. Most infúziót kap, hogy ne száradjon ki. Amikor letettem a telefont, kínomban elsírtam magam, pedig nem vagyok egy sírós fajta. Azt hiszem a tehetetlenség dobta rám a könnyzsákot, ami elég rendesen kifakadt. A lényeg, hogy végre hazajöhet holnap a henye kandúr. Remélem itthon újra visszajön az étvágya.

Délután érkezett meg a nap híre. Elindult a fogjunkössze.hu oldal. Zseniális. Rengeteg adni vágyó állampolgár keresi a lehetőséget, hogy adni tudjon. Ez az oldal a kereslet-kínálat egyensúlyt koordinálja. Persze, az állam is segít, hiszen a védőfelszereléseket, illetve az egyéb, nagyobb volumenű támogatásokat az állam biztosítja, de mindent nem tudnak intézni, főleg nem a hétköznapi emberek apróbb (állami keretekhez képest apróbb)  felajánlásokat. Ez egy nagyon jó segítség nekik. Remélem meglátják benne a természetes és kedves szándékot. Egyébként a mi kórházunkból gyökerezik az ötlet.

Fogjunk össze, együtt sikerülhet!

fogjunkossze logoAlapítványunk célja egy olyan platform létrehozása volt, amelyen az egészségügyben dolgozókat támogatjuk a különböző felajánlások koordinálásával. Tudjuk, számos hasonló kezdeményezés indult útjára az elmúlt napokban, mégis azt gondoljuk, a mi próbálkozásunknak is van értelme, lesz eredménye, hiszen mi mindannyian közvetlen kapcsolatban állunk a betegekkel, az ellátókkal és az intézményekkel. Látjuk a problémákat, a bőrünkön érezzük a hiányokat, és minden pillanatunk arról szól, hogy az aktuális bajokra próbálunk megoldást találni. Sokan keresnek bennünket azzal a kérdéssel, hogy milyen módon, és kiknek ajánlhatnának fel valamit, amiből nekik sok van, másoknak pedig alig. Pénzt, eszközt, szolgáltatást, figyelmet, és még hosszan sorolhatnám.

Ezen a felületen igyekszünk kapcsolatot létesíteni a felajánló és az igényló között. Azt a folyamatot próbáljuk katalizálni, hogy minden felajánlás a megfelelő helyre kerüljön. Van, akiknek sokan adnak, másokhoz pedig semmi nem jut el, mert nekik nincs erejük, idejük, lehetőségük azzal foglalkozni, hogy kérjenek és kapjanak, mivel minden energiájukat a betegellátás napi küzdelme emészti fel.

Kérem, segítsen, hogy közösen segíthessünk!

A főig (főigazgatónő, dr. Ficzere Andrea) zseniális észrevétele és terve volt az aránytalanság megszüntetésére. Én például 2 kilót dagadtam a rengeteg ételtől, amit ajándékba kaptunk, míg egy másik kórház szó szerint úgy nézett ki, mint egy ravatalozó a rengeteg ajándékvirágtól, ami szép, de lehet hogy máshol is szép lett volna, és beváltottak volna 2 muskátlis ládát egy 42-es songoku pizzáért. Volt olyan kórház, amely nagyon perifériára szorult. Kevésbé frekventált környéken sajnos megesik az ilyen, pedig ott is komoly harcok folynak a járvány elleni készültségben.

111
fogjunkossze.hu weboldal
1111
fogjunkössze.hu FB oldal

Milyen furcsa, hogy nem dolgozom és mégis fejben ott vagyok a kórházban. Nehéz lepattanni erről a vonalról, így csak a lelkem szabad. Szinte behálózza az egész életemet, fizikai lényemet ez a járvány. Állandó kapcsolatban állok majdnem mindenkivel, aki bent van akkor is, amikor én nem. A folyamatos levelek, kedves üzenetek és vicces ugratások azok, amelyek otthonosra fészkelték magukat a lelkemben.

Holnap kezdem meg az első napomat a COVID SBO osztaggal. Kicsit izgulok, de már nagyon várom. Szeretnék sokat tanulni és többet látni, tapasztalni. Szeretném megismerni a vírus ezer arcát.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s