2020.04.03-04 – Nem tudom, mikor lesz itt Armageddon, de néha az az érzésem, hogy el fog maradni

Közzétette:

2020.04.03 

Néha nem tudom, hogy mi okoz nagyobb félelmet az emberekben: A vírus vagy az emberekből kicsikart harag okozta nem normális reakciók. A FB-on egyre megdöbbentőbb információkhoz lehet jutni. Tökéletes eszköze annak, hogy az ember tíz perc pörgetés után lejöjjön az életről. Ma nem dolgoztam, így ráérősen ébredtem fel négy felvonásban. Nemrég eldöntöttem, hogy három híroldalt fogok ezután böngészni, de ezt ma redukáltam egyre. Tulajdonképpen olyan, mintha kánont énekelnének az újságírók. Mindenhol ugyanaz folyik, csak pár perc csúszással. Miközben olvastam az előttem álló monitorokon futó híroldalakat, azon gondolkoztam, hogy én hogy csinálnám, hogy más legyen. Aztán a második kávénál rájöttem, hogy ez szinte lehetetlen. Az emberek rá vannak szoktatva a percenként frissülő, hangulatkeltő hírekre, így tulajdonképpen nem is újságírás van, hanem szalagcím-háború. Ki tudja ugyanazt a hírt cifrább, kattintósabb verzióban tálalni, ki tudja előbb haragra gerjeszteni az olvasókat. A legjobban az tetszik, amikor arról értesülök olvasás közben, hogy nekem épp milyen lelki, fizikai és mentális állapotban kell lennem.

Kint egyre erősebben bontogatja a szárnyát a tavasz. Kicsit furcsa, hogy a természet úgy  intéz nekünk egy komoly leckét, hogy közben a legszebb ruhájában tündököl. Egyre erősebben kerít hatalmába a gondolat, hogy ez egy lecke, amiből tanulnunk kell. Szinte mindent elvett tőlünk ez a járvány, ami eddig természetes volt, így nem hiányzott. Ilyen a személyes kapcsolatok és kontaktusok tartása. kapcsolatok. Ugyanakkor azt adja dömpingszerűen, ami miatt ezek a személyes érintkezések eltűntek. A digitális kommunikáció falai közé szorultunk.

A délután már kicsit mozgalmasabbra sikerült. Nyughatatlan emberként kerestem a 91579100_2633986190211498_207077523144572928_n (1)lehetőséget, hogy hol tudok hasznos lenni és valami értelmeset tenni. Amikor volt egy szabad órám, akkor lerohantam kaját venni. Találkoztam egy kedves barátommal, Attilával, akivel egy helyre járunk edzeni. Ajándékot hozott nekem.

Kaptam tőle egy arcvédő plexit, amit munka közben tudok viselni. Nagyon megható volt ez az ajándék, ami nem csak nekem fog segíteni, hanem azoknak a kollégáimnak is, akikkel együtt dolgozom a COVID-bányában.

 

91599981_542813556254253_6140188153778012160_n (1)Az estémet pihenésre szántam, de Karcsi cica áthúzta a számításaimat. Megint rázendített a bilibalhéra. Visszavittük az állatkórházba, ahol a doki bácsi adott neki szurit és ellátott egy két tanáccsal. Azt mondta nincs nagy gáz, adjam neki a gyógyszereket. Tulajdonképpen pont úgy viselkedek, mint azok a betegek, akiket nem értek meg, hogy miért rohannak vissza egy nap után a sürgősségire. Azt mondta, hogy figyelgetni kell, ami számomra nem volt megoldható, hiszen nappalos műszak előtt álltam, így a tesóméknál tentikélt a herceg. Szörnyű érzés volt lepasszolni, de nem volt más választás. Nem mertem egyedül hagyni úgy, hogy senki nem tud ránézni.

 

2020.04.04

Korán keltem, hajnal öt órakor. Megnéztem az egyetlen híroldalt, amelyet az új tervek szerint információszerzésre használok, majd leültem kávézni. Aztán úgy éreztem, hogy a kávé öntött belém némi erőt és megnéztem a többi híroldalt is. Talán ennek volt köszönhető, hogy csúcsidőt tekertem a munkahelyemre. Szó szerint kitapostam a bringa lelkét. A fülemen ott lógott a füles, amiből maximális hangerőn dübörgött a Metallica. Amikor beértem a kórházba, szabályosan úgy fújtattam, mint egy kaptás ló, de totál megérte, mert kiment belőlem a hírarzenál okozta feszültség.

Reggel az első dolgom az volt, hogy meghallgattam az előző műszak szépre festett eseményeit. Egy partyképtelen detoxos billegett mellettem a fotocellás ajtó előtt. Kereste a kiutat. Megkérdezte, hol van, de meg sem várta a választ. Pénzt kért. Mondtam neki, hogy az nincs, de kaját tudok adni. Elküldött a francba és elvágtatott. Ő is lecsúszott a szalámis szendvicsről.

Elolvastam a faliújságot és megnézem az új eszközök használati utasítását. Megint rengeteg új dolgot kaptunk, többnyire olyan dolgokat, amelyeknek komoly hasznát tudjuk venni. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én minden apróságnak tudok örülni. Örülök, ha plusz pénzt kapok – függetlenül a mennyiségtől – és örülök, ha plusz eszközt kapunk. Még egy egyszerű képeslapnak is tudok örülni. Persze, tudtam, hogy számíthatunk újdonságra, hiszen előre jelezték nekünk. A sok érdekesség és újdonság mellett, amit leginkább értékelek, az a bizalom. Számomra ez rendkívül fontos, főleg az egészségügyben. Nagymértékben fokozza a biztonságérzetemet a tudat, hogy kölcsönös bizalmat tudok ápolni a kollégáimmal és feletteseimmel. Ez az a kapcsolat, ami miatt nem élek állandó rettegésben akkor, amikor bent vagyok. Soha nem lennék képes ezzel visszaélni. A mai világban az ilyen jellegű értékeket meg kell becsülni, hiszen minden, ami ezt a fajta kötődést negatívan befolyásolja, az nem csak a dolgozók háttan csattanó ostor, hanem a betegekén is. A lehető legtávolabbra szeretem elkerülni azokat az embereket, akik ezt nem becsülik meg. Lehet, hogy jó fejek a magánéletben, de belül szerintem nem annyira jó emberek.

A napom egyébként nem volt rossz. Sőt. szinte alig jött beteg. Sokat beszélgettünk, viccelődtünk és picit sütkéreztünk a napon. Nem tudom, mikor lesz itt armageddon, de néha az az érzésem, hogy el fog maradni. Azért az mesébe illő lenne, ha elmaradna az esetszámok emelkedése. Kicsit letörné haraggyártók kedvét.

Megnéztem a kórházi berkekből kiinduló új kereslet-kínálat egyensúlyt koordináló weboldalt fogjunkössze.hu új design-ját. Szerintem egyre jobb lesz, nagyon eltalálta főig, hogy mire van szükség. Remélem több helyre eljut, mert rengeteg civil ember próbál segíteni, és persze vannak kisebb, perifériára szoruló egészségügyi intézmények, amelyek kevésbé tudnak nagyobb feltűnést kelteni. Nekik kifejezetten klassz lehetőség ezt az oldalt használni.

Képkivágás
fogjunkössze.hu

Karesz ma hazajött (megint) Kicsit meg van sértődve, de rögtön rárabolt a kajára, majd hangos dorombolás ás nyávogás mellett tudatta velem, hogy a következő ilyen kanyar után letépi a térdemről a bőrt. De legalább szóba áll velem…

Holnap nem dolgozom. Kicsit szögre tudtam lógatni a harci díszt.

92018212_553626618604989_1945702712884592640_n (1)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s