2020.04.07 – Szépen kérlek, maradj otthon!

Közzétette:

2020.04.07 

Reggel viszonylag frissen ébredtem. A reggeli kávém szürcsölése közben – hogy nagyobbat üssön – felpattintottam a Facebbokot. Megtudtam, hogy hogy érzem magam, hogy mennyire vagyok fáradt és védtelen. Többnyire mindenki jobban tudja, hogy miként viseljük a járvány okozta felfordulás körülményeit. Délelőtt 10 óra van. Ez nem az én időzónám, még nem mehetek ki. Hasznos próbáltam lenni és kerestem a tenni tudás útját, miközben behajigáltam az elmúlt napokban felhalmozódó szennyest a mosógépbe. 

Az AKUT Szakasz oldal kezelése, a közösség egy-egy tagjával történő csevegés elég rendesen le tud kötni. Klassz, hogy néha elvonódik a figyelmem, még ha részben is, hiszen mindenhol a koronavírus a leggyakoribb téma. Elolvastam az e-maileket és a kötelező tudnivalókat. Lassan kénytelen leszek egy külön filet csinálni a gépemen, mert annyi dokumentum van már a postaládámban, hogy lassan le fog tiltani a gmail.

Dél van, hurrá! Eljött az időzónám, mehetek várásrolni. Gyorsan összefirkáltam a listát és lerongyoltam a közeli Póluscenterbe. Az ország egyik első plázájában nagyjából 3-4 üzlet van csak nyitva. A Tesco nem volt zsúfolt. Elszórtan tébláboltak a vásárlók. Elégedett voltam, hiszen betartották a kijárási korlátozás egyszerű feltételeit.

Később kimentem edzeni. Amikor elértem patakig, majd a Városligetibe, akkor kicsit elszomorodtam. Tele volt emberrel. Nem csak sétafikáltak, vagy edzettek, hanem piknikeztek, labdáztak, boldogan egymás nyakába ugráltak és érintkeztek. Sokkoló volt a látvány. Nem értettem. Szabályosan lepergett előttem a fertőzés rövid filmje.

Két haver találkozik, az egyik tünetmentes vírushordozó. Örömében átöleli az addig “steril”, tehát nem fertőzött barátját és hosszasan csevegnek. Majd jön egy másik haver és egy harmadik. Kibontanak egy vizet és lelki szemeimmel láttam, esküszöm, láttam a vírus terjedését. Az egyik beleiszik, majd átadja a haverjának jószívűen a szomjoltó vizet. Láttam, ahogy a vírust átadja a komájának. A gyanútlan cimbora hazament és megcsókolta kedvesét, akivel közös háztartásban él már több éve. Felvetődik a kérdés: Jön a húsvét, mi legyen? Ugorjunk el a nagyihoz! Vigyünk neki egy csokrot és egy kis sütit, de nem érintkezünk vele. A biztonsági stratégia után felhívták a nagyit, aki boldogan fogadta a szabályos távolságtartás melletti látogatást. 

Eljött a nagy nap. A gyerekek boldogan ugrottak ki a kocsiból és kiabáltak: Itt vagyunk nagyika! A néni a kertbe invitálta fiatal unokáját és kedvesét. Boldog volt és könnyezett. Nagyon magányos idők járnak felette, így a látogatás felett érzett öröme sokkal erősebb volt, mint valaha.

Az unoka átadta a csokrot és sütit. Letette azokat az asztalra. Nagymama megfogta a csokrot, megszagolta és magához szorította. Boldogság járta át a szívét még akkor is, ha az unoka helyett a tőle kapott virágcsokrot szorongatja. Könnyeit letörölte a kezével és egymástól távol, két métert betartva beszélgettek. Az unoka vizet töltött a poharakba, a nagyiét az asztal távolabbi pontjára helyezte és boldogan csevegtek a jövőről mit sem tudva. 

Nehéz lenne megmondani, hogy a tünetmentes unoka a szeretetből átadott csokorral vagy a megfogott pohárral vitte át a fertőzést a nagyira úgy, hogy nem is tudta. Persze, hogy nem tudta, hiszen jól van, fel sem merült benne, hogy 2-3 nap múlva kicsit fájni fog a torka és köhögni kezd. Ahogy azt sem tudta, hogy a nagyi egy hét múlva nagyon beteg lesz. Magas lázzal fogja felkeresni az orvosát vagy a mentőket és kórházba fog kerülni.

A lepergett film még úgy is ijesztően hatott rám, hogy naponta látok idős betegeket, akik nagyon elesett állapotba sodródnak a koronavírus-fertőzés miatt.

Ma este dolgozni megyek a COVID SBO-ra. Már most készítem a lelkemet és csak remélni tudom, hogy jobban fogunk kijönni a fegyelmezetlenség okozta túlterheltségből, mint az olaszok, a spanyolok vagy az amerikaiak.

A képen a következők lehetnek: , szöveg, amely így szól: „MINDEN EGYES NAP, AMIKOR AZT GONDOLOD, HOGY EZ CSAK EGY JUSSON ESZEDBE EZ A KÉP. TE LEHET, HOGY MEGÚSZOD, DE NEM ÁRT TUDOD: AKARATLANUL ÁTADHATOD A VÍRUST ANNAK, AKI PÁR NAP MÚLVA TALÁLKOZNI FOG AKUT SZAKASZ EGY ILYEN ARCTALAN EMBERREL A KÓRHÁZBAN. SZÉPEN KÉRLEK, MARADJ OTTHON!”

Sokan kérdezitek, hogy miben segíthettek.

Segíts nekem, hogy a fogjunkössze.hu segíthessen!

A képen a következők lehetnek: szöveg

Tudsz segíteni? Van rá lehetőséged? Az oldal adja a megoldást!

Egyszerűen katt az ikonra és töltsd ki az űrlapot. Miután beküldted az általad felajánlott segítséget és a kedvezményezett intézmény nevét ide: http://www.fogjunkossze.hu/ , az adományod sínre kerül.
A koronavírus okozta járvány lehet, hogy egyre durvább méreteket fog sajnos ölteni.
Én rengeteg segítséget és törődést kaptam eddig az adományozóktól, de biztosan tudom, hogy van olyan település, ahol a kollégáim szívesen fogadják a segítséget.

Nem csak kórházakban van ilyenkor hangsúlyozható probléma, akár étkezés, étkeztetés vagy ruhatisztítás terén. A szociális intézmények perifériára szorult dolgozói és lakói is az egészségügy szerves részét képezik. Rájuk is gondoljatok, akár egy megosztással.

Az oldalról:

Kedves Látogató!

Célunk egy olyan platform létrehozása volt, amelyen az egészségügyben dolgozókat támogatjuk a különböző felajánlások koordinálásával. Tudjuk, számos hasonló kezdeményezés indult útjára az elmúlt napokban, mégis azt gondoljuk, a mi próbálkozásunknak is van értelme, lesz eredménye, hiszen mi mindannyian közvetlen kapcsolatban állunk a betegekkel, az ellátókkal és az intézményekkel. Látjuk a problémákat, a bőrünkön érezzük a hiányokat, és minden pillanatunk arról szól, hogy az aktuális bajokra próbálunk megoldást találni. Sokan keresnek bennünket azzal a kérdéssel, hogy milyen módon, és kiknek ajánlhatnának fel valamit, amiből nekik sok van, másoknak pedig alig. Pénzt, eszközt, szolgáltatást, figyelmet, és még hosszan sorolhatnám.

Ezen a felületen igyekszünk kapcsolatot létesíteni a felajánló és az igénylő között. Azt a folyamatot próbáljuk katalizálni, hogy minden felajánlás a megfelelő helyre kerüljön. Van, akiknek sokan adnak, másokhoz pedig semmi nem jut el, mert nekik nincs erejük, idejük, lehetőségük azzal foglalkozni, hogy kérjenek és kapjanak, mivel minden energiájukat a betegellátás napi küzdelme emészti fel.

Kérem, segítsen, hogy közösen segíthessünk!

Szakmai vezető:

Dr. Ficzere Andrea (ficzere.andrea@fogjunkossze.hu

Nagyon köszönöm a segítséget,
Ancsa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s