Ijedten néznek ránk a zavart betegek, nem értik a védőfelszerelést, kicsit “ufó”-ként látnak minket

Hetekig figyeltem nyugalommal a koronavírusról szóló cikkeket addig, amíg Olaszországba be nem gyűrűzött a járvány.

Más kultúra… Ezzel nyugtatom magam. Ott az idősebb emberek komoly társadalmi életet élnek. Szórakoznak, közösségbe járnak és nem riadnak vissza az érintésektől, öleléstől és arc-arc kontaktustól. Mindaz a szép és kedves emberi viselkedés, amit hiányoltam a magyar mentalitás tárházából, mától egy riasztó lehetőséggé vált a fertőzés terjesztésére.  Egyszerre érzek félelmet, szorongást és izgalmat. Nézem az ismeretlen olasz kollégák hősies küzdelmét és arra gondolok, hogy vajon mi lesz, ha…?! Nem tudunk a kérdéstől elvonatkoztatni. Mindenki erről beszél bent. Nem pletyka, hanem félelemszinten. – Egy triage naplója

Eltelt majdnem egy hónap és a félelem erejét kezdi átvenni egy kisfokú türelemtelenség. Annyi borzalmat láttunk és olvastunk a járvány olaszországi ámokfutásáról, hogy szeretnénk vele mi is farkasszemet nézni.

Egy pesaroi ápolónővel beszélgettem, hogy kicsit jobban, kicsit mélyebben megismerjük az olaszországi eseményeket.  Éva 2011 óta dolgozik a peasroi kórház pulmonológiáján.

News 1

Hogy emlékszel vissza az első napra, amikor először vált tapinthatóvá a járvány veszélye?

Február végén végeztük az első tenyésztéseket Covid-19-re (ekkor még az osztályunkon mind negatívak voltak). Február utolsó és március első napjaiban lehetett hallani az első pozitív eredményekről, március első hetében alakították ki az első Covid osztályokat, onnan már gyorsan rosszabbodott a helyzet. Ennek következtében átszervezték az egész intézményt. A településen két kórház van, így a pesarói kórház lett a Covid pólus, a fanói kórház a “tiszta” kórház.
Sajnos nálunk a járvány majdnem párhuzamosan érkezett a nagy északi gócokkal, csupán pár hetes eltéréssel, kevés előzetes intézkedésre volt lehetőség. különösen, hogy akkoriban még igen keveset tudtunk erről a betegségről, el sem képzeltük, milyen méreteket ölt. Talán mondhatni, furcsa szakmai kíváncsisággal néztük a “codognói jelenséget”, de nem gondoltunk, hogy teljesen meg fogja változtatni a mi életünket is.
Én úgy látom, pontosan ezen estek át az ezután “következő” érintett országok is: Spanyolország, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, USA. Csak azért mondom ezt, mert mi már átestünk ezen, s belülről láttunk, hogy ez a járvány első fázisa. Pontosan ez a “velünk nem történik meg” hozzáállás az, ami megkönnyíti a terjedését. Könnyű azt gondolni, hogy az olaszországi helyzet azért alakult ki, mert az olaszok nemtörődömök, meg szennyezett a levegő. Az olasz orvosok hihetetlen lelkiismeretességgel hívták fel rá a világ figyelmét, sok gúnyolódást is hallottam ezzel kapcsolatban, az európai országok nevetségesnek és túlzónak találták azokat az intézkedéseket, melyeket ma példaként követnek. Ezért örültem, amikor hallottam, hogy Magyarországon előzetesen elkezdődött a felkészülés, megszorítások a járvány féken tartására még mielőtt tényleg elkezdődött volna.
A járvány kitörése óta rengeteget dolgozunk, de paradox módon a munkanapjaim száma nem növekedett. Nyilván, “időben átadjuk az osztályt” nem létezett többé, s az első napokban a nem munkában töltött időt a munkahelyi chat csoportokon töltöttük, hogy a semmiből egy működőképes új osztályt kreáljunk miközben az már működésben van, betegeket lát el.

Pulmonológiai megfigyelő egy urológiai osztályból

A pulmonológia orvos-és ápoló gárdájával kollektíven átvezényeltek bennünket a pesarói Covid kórházba, itt kaptunk meg egy osztályt. “Sima” kórházi osztályt, /a speciális ITO és negatív nyomású szobával rendelkező osztályokat már előtte elindították/, de nem volt elég hely a betegek számára. Főorvos, ápolók, orvosok együtt szerveztünk meg egy működőképes subintenzív (pulmonológiai) megfigyelőt egy urológiai osztályból a rendelkezésre álló eszközökkel. 16 ággyal működünk, az utóbbi időben kaptunk pár (magánszemélyek, cégek adományozta) nem invazív lélegeztetésre képes eszközt és gépet (a mi lélegeztető gépeinket a kezdet kezdetén átadtuk az időközben 7-ről 40 ágyasra bővült 4 intenzív osztálynak).
Az ITO-k és SBO-k voltak mindig a legrosszabb helyzetben, mert ott a közben átvezényelt pót-személyzet mellett mindenképp kellett a harcedzett gárda is a folyamatos betegellátáshoz. A mi osztályunkon szerencsések vagyunk, mert az első naptól “légzési” osztályként elővigyázatosan maszkban dolgozunk, így senki sem betegedett meg közülünk. Főképp ott van munkaerő hiány, ahol a kollégák között is vannak fertőzöttek.

Az életünk teljesen megváltozott, a táskánkban mindennapos eszköz lett a sebészi szájmaszk

Mindenki helyzete más és más ebben a helyzetben. Én nem dolgozom több napot, mert egyszerűen lehetetlen megoldanom: a férjem szintén dolgozik, mert kiskorúakért felelős szociális intézmény vezetője, van egy négy éves kislányom, az óvodák február vége óta zárva vannak és a baby sitter beteget jelentett, amikor megtudta, hogy covid osztályon dolgozom. igen nehéz megoldani egy kicsi gyerek felügyeletét, a párommal szinte alig látjuk egymást, hogy meg tudjuk oldani a váltott műszakot.
Az életünk teljesen megváltozott. Bár eleinte nem volt tilos, de nem jártunk semerre. Jobb több elővigyázatosság, mint kevesebb. Mára már minden park, tengerpart is tilos terület, nem lehet kijárni futni, sportolni sem, kutyát sétáltatni is csak a ház körül megengedett. Én tíznaponta egyszer vásárolok be, mert a boltok előtt is sorban állás van, időben sem engedhetem meg magamnak, meg jobb a fertőzés kockázatát minél inkább lecsökkenteni. Szerencsére a boltokban minden van. Ha nem egyik fajta, egy másik márka, de az alapvető élelmiszerekben nincs hiány. A friss zöldség, gyümölcs az, ami hamar kifogy a pultokból, s az áruk is emelkedett. A táskánkban mindennapos eszköz lett a sebészi szájmaszk, a tubusos kézfertőtlenítő zselé. A tönkrement szemüvegem lecserélése például majdnem egy hónapba került. Az optikák rövidített nyitva tartásban dolgoznak, heti kétszer 3 órát, időpontot kell foglalni, pontosan érkezni. Furcsa nézni az üres utcákat, miközben munkába vagy hazafelé vezetek, furcsa belegondolni, hogy nem lehet beugrani a közeli bárba, hogy egy-egy nehéz éjszaka után friss ropogós rongyos kiflit enni vagy meginni egy lélekmelegítő koffeinmentes cappuccinót.
Tulajdonképpen a lakásban élünk a nap 24 órájában. Ez egy nagyon dinamikus, sétálós-kávézós-shoppingolós központi bárokban-kávézókban relaxáló, gyerekekkel a parkban való játék után uzsonnázó-aperitívező, szombatonként a kedvenc helyükre pizzázni járó Olaszországban igen furcsa.
Olasz ápolónő a fronton és azelőtt: NYPost

Nem megyünk sehova, csak munkába és vásárolni


Egészségügyisként sohasem kapcsolunk ki igazán. A munkában a vírus ellen küzdünk, az úton a rádióból, otthon a tévéből ez szól. Közben követjük a hivatalos forrásból érkező híreket, az új kutatásokról, kezelési javaslatokról érkező információkat. Amikor a munkában szervezési problémák merülnek fel, chat-en együtt dolgozunk a megoldáson. Nem megyünk sehova, csak munkába és vásárolni, amikor az üres utcákon csak pár maszkos embert látunk.
Ugyanakkor nagyon sok szép kezdeményezést látni, mely az összefogást erősíti. A szivárvány-rajzolással kezdődött #andràtuttobene #mindenrendbenlesz, a flash-mobokkal folytatódott, most jönnek a kórházba nem csak a cégektől, de magánszemélyektől is a biztatások, meleg étel, sütemény biztató, drukkoló üzenetekkel, gyerekrajzokkal. Ezek a legmeghatóbbak. A hét végén a helyi tűzoltók, rendőrök, katonák fejezték ki tiszteletüket és támogatásukat a kórház előtt. Közben egyre több bolt, lakóközösség társul a kezdeményezéshez, hogy lehet tartós élelmiszert vásárolni és egy közös kosárban hagyni a rászorulóknak, ahonnan akinek szüksége van rá, elveheti a már más által kifizetett árut.

Olykor tíz napja lázas emberek, különösen az idősek nagyon gyengék, elesettek

A munkánk is teljesen átszerveződött, a kórház átcsoportosítása miatt a hagyományos kórházi ellátás, kivizsgálás egy kórházra korlátozódik, igen lecsökkentett kapacitással, a nagyobb részt a covid-betegek ellátása jelenti. Nekik nem intenzív osztályon is igen sok ápolási igényük van, a minimum 6 óránkénti vérnyomás, szaturáció, pulzus, hőmérséklet ellenőrzéstől kezdve, oxigén terápia, artériás vérgázok, nem invazív lélegeztetés, szoros betegmegfigyelés a gyors állapotromlás veszélye miatt (hogy időben tudjunk cselekedni). Hidratáció, infúziós terápia a láz, gyakori hasmenés, antibiotikumos és vírusellenes kezelés miatt, a lecsökkent energia bevitel pótlására. A segédápolók sem győzik a munkát, mert ezek az olykor tíz napja lázas emberek, különösen az idősek nagyon gyengék, elesettek. Pszichésen is nehéz, mert a sokszor nagyot halló, rosszul látó,  idősek teljesen egyedül vannak, próbálunk nekik segíteni a családdal való kommunikációban, kétségbe esettek, gyakori a haláleset. Ijedten néznek ránk a zavart betegek, nem értik a védőfelszerelést, kicsit “ufó”-ként látnak minket. Nem könnyű áthidalni a kommunikációs akadályokat sem, a maszk alatt nem hallatszik rendesen a beszéd, nem látszik az arckifejezésünk.

Minél többet tudni az “ellenségről”, annál több az esélyünk megküzdeni vele

Az otthoniaknak azt üzenem, hogy vegyék komolyan a kijárási tilalmakat, ne játsszák ki a szabályokat. Életeket menthet, ha otthon maradtok. Vigyázzatok az idősekre, krónikus betegekre, akik a legveszélyeztetettebb korosztály. Vigyázzatok magatokra és nézzetek körül, a nagy unalomban, hogy van-e valakinek segítségre a környezetetekben. A kollégáknak kitartást! Vigyázzatok magatokra, becsüljétek meg a védőfelszerelést, mert nagy kincs. Szerencsések vagytok, mert van időtök felkészülni, s ebben a háborúban minden nyert perc aranyat ér. Minél többet tudni az “ellenségről”, annál több az esélyünk megküzdeni vele. És azt tanácsolom, kampányoljatok a rokonok, barátok, ismerősök körében. Mindenki. Mert ha a személyes példa és intelem eljut a környezetetekben élőkhöz, az több embert győzhet meg, mint a hivatalos tv híradó.
2020.04.09
AKUT Szakasz
Ancsa
/A tartalom átvételének szándékát kérem jelezze!/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s