2020.04.11 – COVID HÚSVÉTRA KÉSZÜLÖK

Közzétette:

2020.04.11

Kicsit lejöttem a COVID szerről végre. Sikerült elolvasnom (ismét) Andre Agassi OPEN című könyvét. Anno, amikor elkezdtem az Uzsoki SBO-n dolgozni sokat teniszeztem. Nagyon szeretem a teniszt. A kajak után (jó, titokban előtt) a kedvenc sportom. Nagyon szeretnék megint ütni, de erre most egyre kevesebb esélyem van, így elővettem ezt a könyvet. El tudta vonni a figyelmemet végre a hétköznapok nyomasztó terheiről. 

Elképesztően lebilincselő a sztársportoló élete, amelyben megjelennek mindazon titkok, amelyeket külső szemlélő nem láthat. Minden fájdalom, csalódás és persze a szerelem. Örülök, hogy elém került ismét ez a könyv.

Délelőtt befejeztem a bevásárlást. Húsvétra készülök, még ha nem is olyanra, mint amilyenre normális körülmények közt készülnék. Ebben a húsvétban nem lesz családi találkozó, sem gyermekzsivaj, sem töltött káposztázós hétfő délután. Rettenetesen elszomorít, hogy a járvány elvette tőlem ezt az ünnepet, amelyet a legjobban szeretek mind közül.

A húsvét,az igazi, ami visszarángat gyermekkorba, ami emlékeztet egy fontos dologra: az otthonra, a családra és a családdal töltött, ájulásig zabált boldog pillanatokra.

Most, hogy biológiailag felnőttnek vagyok tekinthető, kicsit elméláztam ezen. Épp az

58444805_10219509512034018_1035862630515867648_n.jpg
Húsvéti reggeli, 2019

ideális sonkát rotyogtatom, és az ideálisnak vélt lájt kolbász illatát keresem a gigantikus, már-már UFO méretű tojások társaságában, miközben azon kattogok, hogy vajon velem van-e a hiba, én vagyok ennyire fordítva bekötve?!
A kolbász illata valahogy nem az igazi, ahogy a sonka sem úgy néz ki, ahogy… Végül megtaláltam az egyszerű választ:
A húsvét otthon az igazi. 
Igen OTTHON, inkább így, nagybetűvel! A szülői fészekben, ahol találkozhatnék a szüleimmel és azzal az illattal, amit keresek és azzal a sonkával, amit én képtelen vagyok összehozni. A mama húsvéti asztala jut eszembe, ami visszacsal egy csomó kedves emléket a gyermekkorig visszanyúlva egészen. Az illatok, az ízek, az arcok és a szeretet, mert ez a lényeg. Nehéz elfogadni, hogy mindez csak egy ábránd marad csupán. Holnap és hétfőn is dolgozni fogok, így ennek megfelelően készítettem össze az ünnepi lakomát, ami inkább lesz pótcselekvés, vagy sovány vigasz, mint ünnep. 

Délben átgurultam a tesómékhoz. Kicsit elkalandoztak a gondolataim és elfelejtettem az útvonalat, így rendesen el is tévedtem. Az Állatkórházat kerestem, mert Károly hercegnek kellett spéci tápot venni. Karesz egyébként jól van. Túl jól. Már rosszalkodik és cicásan szemtelen. Ma reggel elbújt a nem kicsi gardróbszekrényben. Kerek 10 percig viháncolt a vastag pulcsik között, mire ki tudtam robbantani. szájában egy bringás kesztyűt szorongatott, amit már nem lehetett tőle elvenni. Eldugta a párnám alá. Remélem sosem tudja meg, hogy kilestem a turpisságot.

Sikerült 2 órán át gurulnom ide-oda a belvárosban, mire átkeveredtem nagy nehezen Budára. A város rendesen tele volt emberekkel. Komolyan nem értettem meg őket. Nem egyedül, célszerűen, mondjuk futás, vagy kerékpározás közben, hanem csapatostul összeverődve, csak úgy. Szerintem nem nem értik a helyzetet, hanem egész egyszerűen nem érdekli őket. Úgy lehetnek ezzel a járvány körüli felhajtással, hogy hasztalan, mert velük úgysem történhet meg semmi rossz, ami a televízióból és a facebookról folyik szüntelen. Akkor fogják csak elhinni, ha velük, vagy valamely ismerősükkel történik meg mindaz, amit most képtelenek felfogni vagy elhinni.

Tesóméknál a kertben piknikeztünk tisztes távolságból. Nekem külön egy dobozba tette az ételem és még kézfertőtlenítőt is hozott, amellyel előtte és utána is letörölte a dobozt. Jó látni, hogy mennyire odafigyelnek mindenre. Beszélgettünk a járványról, a 3D-s nyomtatásról, mert nekik is van ilyen nyomtatójuk, és a lehetőségekről. Kaptam tőlük egy spéci kézi UV sterilizátort. Nagyon profi cucc, el voltam ájulva teljesen. A felszerelésem egyes darabjait tudom vele sterilizálni: a plexit és a szemüveget. Kicsit beszélgettünk, de sokáig nem lehetett, hiszen a társasház kertjét sokáig nem foglalhattuk. Más család is oda várta a látogatóikat, akikkel relatíve biztonságos távolságban tudtak beszélgetni. 

Holnap dolgoznom kell menni. Kicsit görcsölget tőle a gyomrom, mert nem tudom, hogy mire számíthatok. Vagy megint síri csend lesz a kórházban, vagy bedurran a helyzet és elkezdenek jönni a betegek. Hidegfront jön, így ennek tudatában próbálom magam felkészíteni a zéró nap lehetőségére.

Meglepetés magazin  heti számában találkozhattok egy korábbi bejegyzésemmel 🙂

baji anikó COVID-19 COVID-gyanús betegek járvány karantén koronavírus koronavírus-fertőzés önvallomások sürgősségi nővér vészhelyzet vírus

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s