2020.04.26 – A TÖKÉLETES REND

 

Mindenkinek van egy kialakított rendszere, amelyben jól érzi magát. Van, aki kicsit túltolja és pedantériás módon őrzi a rendszerében uralkodó rendet, van, aki megelégszik egy élhető, közepesen működő, kissé kócos rendszerrel. Én -nem meglepő – az utóbbi opció képviselője vagyok. A jelenlegi helyzet sokat javított a rend körül kialakított világnézetemen, de még így sem vagyok tökéletes.

Kicsit kipihentebben tudtam mostanában létezni. Az erőteljes nyomás, amely ránehezedett a mindennapjainkra, kicsit alábbhagyott. Talán tényleg vége lesz nemsokára ennek a szürreális valóságnak és mindenki folytathatja vagy újrakezdheti az életét. Ahogy mindenkinek, nekem is volt és van is forgatókönyvem, amelynek lapjai szépen gyűlnek. Egyre inkább merek hosszútávra tervezni, na jó közép-hosszútávra, kb. 2 hétre előre. Híreket még most is csak félgőzzel olvasok. Tartom magam a kijelölt négy oldalhoz. Ahogy szinte minden nap, most is megbántam, hogy felütöttem a híreket. A sajtótájékoztatóval egy időben nézegettem a kínálatot, ami rendesen visszaadta az ébredéskor elhagyott vénymásomat. Néha azt gondolom, hogy jobb volna egy külön sajtótájékoztatót tartani az egészségügyben dolgozóknak és egyet a civileknek. Bár végzettségem feljogosítana arra, hogy önmagamat újságírónak (IS) tituláljam, mégsem teszem. Ez talán azért van, mert korábban sokat hallottam a nagyszüleimtől az újságok értékéről és az újságírók varázslatos világáról, amelytől kicsit távol állok.

Korábban a lapok szerkesztői és írói többnyire sokat látott, szép stílusjegyekkel megáldott különleges emberek voltak. Olyanok, akiket a társadalom elismert és elfogadott. Kevesen voltak… Pont olyan kevesen, mint amilyen kevesen ma vannak. (Jómagam mázlista vagyok, hiszen személyesen ismerem néhányukat  )
Világért sem szeretném megbántani azon barátaimat és ismerőseimet, akik ezzel a szakmával keresik a kenyerüket, mert tudom róluk, hogy ők sem felhőtlenül boldogok ebben a szövevényes, erősen érdekalapokon mozgó, gyakran igaztalan és agyonmaszatolt hírvilágban. Ha kicsit visszaemlékeztek, akkor régen – noha a politikai megosztottság titokban és nem titokban erősen jelen volt a társadalom életében már korábban is – voltak olyan újságírók, akik a maguk által életre keltett cikkeiket szó szerint művészi szinten komponálták. A talált témán gondolkodtak, megszerették, utánajártak és vázlatot építettek köré. A teremtett mű olvasásakor látható volt a téma eredetének valós értelmezése, annak jelene és minden szempontból bemutatott jövőbeni hatása. Ha valaki próbált már cikket írni, az nagyjából tudja, hogy milyen nehéz leütni az első 2-3 mondatot úgy, hogy az megfogja az olvasó szemét, de tökéletesre ütni egy cikket, szinte lehetetlen. Nagyon keveseknek sikerül..
Manapság az adott “oldalfüggő” oldalnak és másodrészt az adott oldalirányba mozgó emberek igényeinek akarnak megfelelni az újságok. A főcímekben és az első 2-3 mondatban vannak a megosztáshoz vezető kulcsszavak. A tartalom már néha tök mindegy a híréhes olvasóknak. Sokan el sem olvassák. Egyre kevesebben vagyunk, akik siránkozunk az újságok után, amelyeknek tartalma, tapintata és illata volt. Az újságok, amelyek már nem is léteznek, hiszen az internet világa megölte magát a fogalmat. Már nem napi hírek vannak, hanem óránként, akár percenként frissülő hírek. Hír, amelynek a keletkezés pillanatában lehet, hogy csak 20% igazságtartalma van. Egy valaki hall valamit vagy “kap egy fülest” és megírja a cikket, a többi átveszi, majd átírja. És ez így megy a totális elferdített képtelenség útján. – Hát ezért utáltam meg a híreket.

Bent közepes volt a forgalom. Kicsit mintha feléledt volna a kerület. Kezdenek visszatérni a betegek és velük együtt a régi élet. Éjjel kaptam egy bácsit. Fehér ruhába bújt mentősök hozták, ami azt jelenti – az új életünkben, – hogy koronavírus gyanújával vagy a már meglévő fertőzés szövődményei miatt érkezik a beteg.

Amikor beléptem hozzá az új maskarámban, akkor bemutatkoztam neki és megnyugtattam a szokott módon, hogy ne ijesszem nagyon meg. Szinte katonás fegyelemmel tartotta magát végig, pedig láttam rajta, hogy  nagyon gyenge. Amikor megkértem, hogy nyújtsa ki a kezét, mert muszáj megszúrnom, akkor határozott mozdulattal helyezte el a kezét előttem. Próbáltam vele beszélgetni, de nem szólt egyetlen szót sem. Aztán a néma csendet a telefonja csengése szakította meg. Megkért, hogy adjam neki oda a készüléket. Engedelmesen kivettem az ágyra helyezett táskából a telefont és átadtam neki. A lakásban félkészen hagyott ágya és az el nem mosott tányér miatt aggódott. Amikor visszaraktam a táskába a készüléket, akkor láttam meg benne a tökéletes rendet. Élére hajtott pizsama, zoknik és trikók sorakoztak benne. Rám szólt, hogy ne a fehérek közé tegyem a telefont, hanem a másik oldalra állítva, lapjával kifele.

“Tudja én katona voltam és mérnök, nálam a rend mindig is természetes volt.” – törte meg a köztünk tátongó csendet a bácsi. Elmondta, hogy nem szereti ha nincs körülötte rend, hogy neki erre szüksége van, mert így nőtt fel. Kevesen értik őt meg, de a felesége így fogadta őt el, így szerette 52 évig, akit nemrég vesztett el. Aztán újra csend lett, egy szót sem szólt. amikor kitolták az ajtón, akkor volt egy pillanatunk, amikor összenéztünk. Könnyes volt a szeme. Önkéntelenül megfogtam a kezét. Nem húzta el. Nem jutott semmi okos az eszembe, így csak annyit tudtam mondani, hogy minden rendben lesz. Nem válaszolt. Gyengén megszorította a kezem és a már korábban látott fegyelmezett arccal, csukott szemmel várta, hogy továbbvigyék.

Amikor hazaértem, még a bácsi járt a fejemben. Összeszedtem a nappalimban szétszórt ruhákat és könyveket. Kipakoltam a szekrényt, élire hajtottam a ruhákat és újravetettem tiszta huzattal az ágyat. Elmosogattam és fertőtlenítővel áttöröltem mindent. Rend volt körülöttem. Rend és nyugalom. Talán erre volt nekem is szükségem…

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s