2020.05.03 – NE TAPSOLJ, INKÁBB FOGADJ EL

Közzétette:

2020.04.03

Az elmúlt hat hétben minden reggelem egyforma volt, amely itthon ért utol és nem bent. Minden reggel arra keltem, hogy az érzések, amelyeket korábban elnyomtam magamban egyre intenzívebben élnek bennem. Minden, ami addig nem számított, az előtérbe került és minden, ami hátráltatott lepergett rólam. Megváltoztatott ez a járvány, még akkor is, ha éppen csak súrolt minket a széle. Megtanultam elviselni a hiányt és azt az érzést, amiről azt gondoltam, hogy nincs, nem lehet. A magány érzése velem volt minden nyomorult pillanatban, pedig soha nem voltam egyedül. Pont úgy, ahogy a kórházban a beteg, akit körbevesz a család és a szakemberek, de belül megöli a lelkét a kétely, mert nem tudja, nem érni az, ami vele történik és olyan dologtól fél, amit megfogalmazni sem képes.

Szerencsések voltunk, mert mindezt úgy tanulhattuk meg, hogy közben minimális veszteségekkel számolhattunk és kevés fájdalmat láthattunk. Megmaradtunk és innen – egy új életben – újra tudunk építkezni és a világot sokkal szebbé tudjuk majd tenni. Elfogadjuk a természetet és az erejét, amellyel minden egyes alkalommal képes legyőzni az önmagát túl okosnak tartó embert. Az elmúlt évszázadban kihasználtuk a földet, szó szerint kizsigereltük és az értékeit elherdáltuk önmagunk kénye-kedvére. Kérdem én, megérte?

Az elmúlt hat hétben minden reggel éreztem a családom hiányát és a félelmet, ami megálljt parancsolt az önző önérdeknek. “Nem mehetsz, mert mi van ha…” Nem tudom, meddig tart ez az időszak, csak azt tudom, hogy sokat fog még tanítani nekünk, embereknek. A régi életemben, pont úgy, ahogy bárki körülöttem, aki otthonosan tekereg az agyondigitalizált világban, én is gyakran a virtuális kapcsolattartás menekülőútvonalát használtam, ha épp nem akartam, vagy nem volt kedvem fizikai kapcsolatra senkivel. Simán kihagytam a vasárnapi családi ebédet és a karácsonyi hármasból bármelyik egyet. A járvány megtanított arra, hogy a kapcsolatoknak akkor van értékük, ha azokat fizikailag éli meg az ember. A virtuális kapcsolattartás felszínessége rombolja a lelket és az érezni tudás hamis ösvényére kergeti az embert.

Megéltem magaslatokat és érezhettem magam megbecsült szakembernek az egészségügyben és azon túl is. Az emberek szeretete árad felénk, de tudom, hogy “a taps nem nekünk szólt, hanem a félelemnek”. Korábban a sürgősségi betegellátás egy igazi mostohakölyke volt az ellátórendszernek. Került minket mindenki, akár a pestisest és szó szerint ünnep volt az a nap, ha valaki önként, csak úgy bejött hozzánk pár jó szóra. Most alkalmunk volt együtt dolgozni más szakterület képviselőivel. Minden ilyen vegyes napon arra gondoltam, hogy bár megmaradna ez a közösségi szellem mindörökre. Sokan kerestek minket és árasztottak el jóval, pedig nem is mi húztuk a rövidebbet, hanem azok a csendes, rivaldafénytől távol álló szakemberek, akik a fertőző betegeket a terápiás egységeket kezelték. Ha tapsolni szeretnél, tapsold meg őket! Láttam idős betegeket és fiatalokat, akik napokig érezték úgy, hogy az őket megbetegítő vírus, csak egy egyszerű nátha. Aztán eltelt néhány nap után, a semmiből köszönt rájuk a tüdőgyulladás. Olyan tüdőgyulladás, amelyet korábban még nem láttam, hiszen nem légzési ITO-n dolgoztam eddig. Néha kaptam egy egy misztikus esetet, de egyszerre többet nem. Minden tünet gyanús volt és valószínű, hogy még sokáig az is lesz. Ahogy a tucatszám levett COVID tesztek utáni izgalom is velünk marad még sokáig, hiszen a vírus, a járvány még itt van,  nem tűnt el.

Lassan ránk virrad az első nap és megnyílik majd néhány ajtó.  Bár próbálom elkergetni a rossz sejtelmeket, mégis úgy hiszem, hogy a következő időszak egy nagy próbatétel elé fog minket állítani a pult mindkét oldalán. Nekünk – most, hogy átéltük, milyen is a félelem és a magány vagy a félelem magánya – kicsit jobban oda kell tudnunk figyelni a betegre. Nekünk lesz lehetőségünk a magányt oldani egy egyszerű beszélgetéssel, a betegnek pedig friss emlékei lesznek arról, hogy nem olyan nehéz minket elfogadni és kicsit jobban megbecsülni. Még akkor is, amikor nagyon sokat kell várni és úgy érzi, hogy át van verve. Most a türelem időszaka jön, ami nehéz, talán az elmúlt hat hétnél is sokkal nehezebb lesz.

Kiemelt kép – Elena Paliarini

II. fejezet

2 comments

  1. Gratulálok !Tartalmilag,formailag szuper irás.Háziorvosként olvastam az írást.Bár a mi munkánk /akik jelenleg zárt ajtók mögött, telefonos előjegyzés alapján látunk el napi pár beteget -hihetetlen a korábbi 40-60-as betegforgalom alapján/ össze sem hasonlítható a Tietekével és a mentősök,Covid osztályon dolgozókéval. Mégis olvasva írásaidat nap mint nap ugyanazok az érzések fogalmazódnak meg bennem,mint amiket leírtál A félelem /főleg mikor még nem volt zárt ajtó,mikor úgy volt hogy nyílnak a légúti ambulanciák,a beosztás is megvolt,most az újranyitás/,a régi élet hiánya,annak értékelése,a napi rutinunk,a napi hírek,weboldalak olvasása,értékelése,a betegek hiánya /főleg tavkonzultációt végzünk-telefon,e-mail, viber stb/a RÉGI ÉLETŪNK,NAPI MUNKÁNK,KÖZVETLEN BETEG KAPCSOLAT HIÁNYZIK!! Más a mi helyzetünk,szoktam is mondani :a taps nem nekünk szól.De a mi napi életünk is teljesen megváltozott.Kollégákkal sokkal közelebb kerültünk egymáshoz,segitjük egymást,próbáljuk kialakítani a helyi infekciókontrollt-és be is tartani-a védőfelszerelések beszerzése és még sorolhatnám.
    Röviden leirtam pár gondolatomat,bár ennėl sokkal több fogalmazódott meg bennem . Mégegyszer köszönöm hogy olvashattam.Szuper volt és várom a folytatást!!

    Kedvelés

    1. Kedves Beatrix, Nagyon köszönöm a visszajelzést és a kedves szavakat. azt gondolom, hogy kaptunk a sorstól egy hatalmas lehetőséget, hogy változtassunk egy-két dolgon. Feltett szándékom a háziorvosokkal való kapcsolattartás, illetve az életük megismertetése. Szinte semmit nem tudnak az emberek azokról a mindennapi gondokról, amellyel a rendelőben szembesülnek az orvosok (pl) egy betegút megszervezésekor. Még egyszer köszönöm szépen és jó munkát kívánok 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s