2020.05.04 – PLATÓ FÁZIS

Közzétette:

 

Kialvatlanul, gyűrötten ébredtem. Testembe csak lassan költözött vissza az erő. Többször meg kellett állnom és le kellett ülnöm. Azt hiszem az ágyamban hagytam a vérnyomásom. Induláskor, ahogy az ajtóhoz gurítottam a bringát megszédültem és elkezdett rólam ömleni a víz. Olyan érzésem volt, mintha részeg lettem volna. Visszaszédelegtem a nappaliba és lerogytam a székre. Belül hallottam a saját hangom – Állj már fel, ne legyél ekkora lekvár! Mozdulj már meg! Kellett pár perc, amíg felderengett előttem a hirtelen gyengeség oka. Több, mint 24 órája nem ettem szénhidrátot. Megmértem a cukromat és valóban alacsony volt. Egy csoki helyére tette a testemet és végre ura voltam a létezésemnek. Miközben gurultam befelé azon gondolkodtam, hogy hogy lehetek ennyire hülye!? Persze, a fogyókúra és a lelkifurka, ami dolgozott bennem, kicsit erősebbre volt hangolva. Az elmúlt 2 hónapban annyi pizzát és csokit ettem, amennyit csak bírtam. Felszakadt rám 2 kiló még edzés mellett is. 2 hónapja azt hittem, hogy hatalmas féknyomokkal az arcomon, több kiló mínusszal fogok belépni a májusba. Hát nem! Nagyon nem! A féknyomok nélküli arcot nagyon nem bánom, de az a 2 kiló, az sok.

Ahogy begördültem a fotocellás ajtó elé, a sátorra pillantottam. A pre-triage (sürgősségi vizsgálat és besorolás előtti szűrő hely, ahol testhőt mérnek és csekklista alapján engedik vagy épp nem engedik tovább a betegeket) még üresen állt. Próbáltam az esélyeimet latolgatni

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s