2020.05.15 – Csatát nyertünk, nem háborút

A család összetartó ereje és a szülők hiánya. Egyre erősebben él bennem a hiányérzet, szinte napról napra érzem a tapintható jelenlétét. A vészhelyzet kitörése óta összesen egy alkalommal találkoztam személyesen velük, anyák napján. Akkor szakadt először át bennem a gát és éreztem úgy, hogy megfelelő távolságtartás mellett jár nekünk pár lopott óra.

Hiányoznak a zajos családi ebédek, a mama terített asztala és a tyúkhúsleves, amit nála jobban szerintem nem tud elkészíteni senki sem. Papa titkos csokis fiókja, a látótávolságban elrejtett száraz fűszeres fehérborok és a beszélgetések, egyik pillanatról a másikra tűntek el az életemből. Az idővel együtt kicsit én is elvesztem, és velem együtt a múltam minden szépsége. Minden nap telefonon beszélünk, a reggel 6 óra a miénk. Ha szomorú vagyok, akkor egy nap többször is felhívom őket, mert tudom, hogy ők meg tudnak kicsit vigasztalni, ilyenkor lélekben hazamenekülök, akár egy kisgyerek.

A szüleim 2 év múlva lesznek 50 éves házasok. Együtt élték le az életüket. Apa korábban mérnök volt és egyetemen tanított, majd programozó lett, anya meg műtősnő volt egy forgalmas kórházban. Nem kérdés, hogy ki fertőzött meg a kórházi légkörrel. Már elég korán, gyermekként látszott, hogy ki merre tart, hiszen a vasárnapi asztalnál én mindig anyával beszélgettem. A műtő élményeiről beszélt, meg arról, hogy miként operálják a combnyaktörötteket. Apa tesómmal matekozott és fizikáról beszéltek. Képesek voltak egy lerágott csirkecsontból kihozni egy matematikai képletet. Minden családi ebéd meghatározó része volt a keresztbeordítozós, két síkon futó beszélgetés. Egyre jobban hiányolom ezeket a karnyújtásnyira álló ebédeket.

Délután sokat pihentem. Lementem edzeni délben, így meglehetősen kifáradt izomzattal ernyedtem az ágyra piheni. A lábedzéseket egyre jobban szeretem, de azt a két órát, ami utána jön, azt az ellenségemnek sem kívánom. Két-három óra alvás után összeszedtem a motyómat és arcot festettem magamra, hogy emberszabású külsővel jelenjek meg a munkahelyemen. Kifejezetten barátságtalan, hideg idő volt, rendesen átfagyva érkeztem meg a kórházba. Áldott nyugalom és csendes volt, sehol egy teremtett lélek. A folyosóm hangosan visszhangzott minden megtett méterem, ahogy bringámat toltam a megreccsent váltójával. Egyre több kolléganőm jár kerékpárral, így igyekeznem kellett, hogy jó parkolót találjak az enyémnek.

A sürgősségin is tompa csend volt mindenhol. A kollégáim a legszedáltabb nyugalomban beszélgettek a pihenő helyiségben. Álmosan ültek az új kanapén és átadás gyanánt csak annyit mondtak: nyugi van, idd a kávéd, nincs semmi sem. Ennek megfelelően folyt az éjszaka a maga békés medrében. Nem mintha hiányozna a zsúfolt váróterem, de mégis félek, hogy ennek a csendnek egy napon majd keserves böjtje lesz. Elkezdtük számlálni az időt, hogy kinek hol jut majd hely némi pihenésre, hiszen nagyon korán végeztünk a kötelező feltöltéssel. Elnyúltam a kiürült kanapén és hallgattam, ahogy a srácok nevetgélnek és videókat keresgélnek.

Nagyjából épp az álomhatárhoz érhettem, amikor élesen valaki rám kiáltott:

– Ancsa hoztak  egy fulladó COVID-ost! Felugrottam az ágyról és abban a pillanatban módosult tudatállapotba keveredtem. Gépiesen rángattam fel a védőfelszereléseket: a szkafandert, a maszkot és a plexit. A kesztyűk felhúzásánál kértem a diszpécsert, hogy ébressze az orvost is és közben a várakozó mentőst faggattam.

– Fullad két napja és hőemelkedése is volt, de most láztalan. Néha köhög, de nem sokat és nagyon gyenge – referálta a beteget a mentő egy komplett feltalálási helyzettel együtt az estet. Amikor beléptem a vizsgálóba, szinte alig láttam valamit a betegből. Mentősök próbálták őt áthelyezni az ágyra.

“Könyörgöm segítsen, nem jön a levegő” -szólt hozzám a beteg. Nem tűrte jól a maszkot, amin keresztül az oxigént adtam neki. Ahogy rátettem a vékony gumit, amellyel a maszkot stabilizálom az orr és a száj körül, azonnal letépte.

– Könyörgöm, ne szorítsa rám, azt nagyon nem szeretem – mondta, majd a maszkot a kezével helyezte a megfelelő helyre.

Dynarex Oxygen Mask Adult Elongated with 7 Foot Tubing ...
MME

Nagyon nehezen mozgott, teljesen kimerülten ernyedt a kezembe, amikor felültettem, hogy meghallgassa az orvos a hátát. A maszkot végig szorongatta, mint valami kincset, úgy őrizte. Talán ez volt az oxigénnel kapcsolatos egyetlen lehetősége, amelyet stabilan uralni tudott, a maszk és annak birtoklása. Miután elvitték, gyorsan összeraktam a helyiséget. A fertőtlenítő átható szagát vágni lehetett a vizsgálóban, amikor bezártam az ajtót. Nem telt el sok idő, épphogy lecsuktam a szemem.

– Ancsa, gyere!

– Tessék- reagáltam félálomban.

– Gyere, kettőt is hozott a mentő, két COVID-os beteget!

– Mi van mi van ?

– Nem viccelek, egy házaspárt hoztak! Felpattantam az ágyból és azzal a lendülettel a jobb bokám kibicsaklott. Fájdalmamban elharaptam a számat és másodpercekig nem vettem levegőt. A büdös rohadt … Felkaptam a kabátomat és kimentem a mentőkhöz. Mentősök álltak kint állig felöltözve. Ellepték a külső átadóhelyet.

– 70 körüli idős házaspárt hoztunk…

– A 70 nem idős -csattantam fel ingerülten. – A szüleim is 70 körüliek és nem idősek – folytattam éles hangon, majd kicsit leeresztettem.

-A bácsinak alacsony az oxigénszintje -folytatta az átadást a mentős. – Oxigén nélkül 80, oxigénnel 90. A nénié sem túl izmos, az övé 92.

Ott álltam a külső átadó zónában, előttem a két beteg.  Egymás mellett feküdtek a két hordágyon, arcukon oxigénnel. Nem hittem el, hogy ilyen van és pont most, amikor már azt gondoltam, hogy lassan vége. Gyorsan magamra rángattam a felszerelésemet, a gumikesztyűk hatalmas csattanással zárták el a külvilág felé vezető utat a szkafander ujjainál.

Amikor beléptem a vizsgálóba, már egymás mellett feküdt a két beteg. A bácsi rám dörrent  szigorúan: -Előbb az asszonyt lássa el! A néni rászólt a bácsira: – Fejezd már be, a nővérke tudja a dolgát! Majd hozzám fordult és kedvesen mosolyogni próbált : – Makacs vénember… Egyszerű döntést hoztam, a lehető legjobbat adott esetben. Beálltam kettejük közé és elkezdtem szinkronban mérni és regisztrálni a paramétereiket. Két orvossal dolgoztam, gyorsan és gépiesen. A bácsi próbált határozott lenni, de végül mindig a mama nyert. Pont úgy, mint otthon, amikor a szüleim civakodnak, akár a gyerekek. Több mint egy órán át időztünk bent velük, mire stabilizálni tudtuk őket. Az oxigénszintjük a gyógyszerektől jobb lett, így kicsit nyugodtabban tudták kezelni ezt az extrém, már-már szürreális helyzetet. Megtudtam, hogy velem egykorú gyermekük van, és kicsit lazítottak a szigoron, ahogy sokan mások az országban. Voltak vásárolni, levegőzni és becsúszott egy anyák napja is a kéthavi tilalom végén. Én is meglátogattam a szüleimet anyák napján. Pont úgy szakadt el nálam is a fegyelem vékony cérnaszála, ahogy sok százezer embernél az országban. Elköszöntem a házaspártól és megnyugtattam őket, hogy nagyon jó helyre fognak kerülni, egy tiszta és rendezett kórterembe. Látszólag nyugodtan fogadták a hírt ebben a képtelen helyzetben, amelybe belekényszerültek így a járvány vége felé.

Ahogy hazafelé tekertem, a bringám egyre hangosabban csattogott, a pulzusommal azonos ütemben. Hogy ne hallhajam az idegtépő zaját az útnak, felhívtam a szüleimet. Egyszerre vették fel a telefont, így mindkettejükkel egyszerre beszéltem. Az esti híradóban hallottakat mesélték, olykor egyet nem értve, egymás szavába vágva, kicsit civakodva, pont úgy, ahogy hallani szeretem.

Fáradtam vágódtam a vetetlen ágyba, át sem öltöztem.  A fülemben az elromlott váltóm kattogó zaját hallottam, amely még mindig a szívverésem ritmusában csattogott. Ez csak egy nyomorult csata volt, a háborút még nem nyertük meg…

 

Kiemelt kép: NYT

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s