A vizsgáló helyiség titokzatos világa

Sokszor leírtam már, és ezúttal sem teszek kivételt: Függetlenül attól, hogy miként és milyen panasszal érkeznek hozzánk, a betegeknek a pult másik oldalán állni nem könnyű feladat. Azon kár volna hosszasan lamentálni, hogy miért pont minket keresnek a problémáikkal, mert a válasz erre végtelenül egyszerű: Azért keresnek minket, mert úgy érzik, hogy adott esetben csak mi tudunk nekik segíteni. 

Engedjetek meg nekem egy rövid gondolatot, mielőtt bemennénk abba a vizsgálóba, amelynek rútra festett vas ajtajára rá van írva nagy betűkkel, hogy “idegeneknek tilos a belépés” .  A kitérőm lényege a korrekt tájékoztatás. Amikor megtörténik a beteg felvétele, a beteg helyet foglal a váróban a triázsra várva.

Képzeljétek el, (ha még nem voltatok ilyen helyzetben): Egy teljesen idegen környezetben, teljesen idegen érzések és gondolatok cikáznak, olykor az ésszerű gondolatok mellőzésével. A panaszok hátterét okozó tünetek: akár pl. a pulzus és vérnyomás szinte azonnal felveszi a stressz ritmusát. A beteg megnyugtatásának feladat a triázsra hárul, hiszen Ő találkozik először a beteggel. A partneralapú kommunikáció lehetőségével élve elérhetjük, hogy a beteg ne “egy következő problémának” érezze magát, hanem egy segítségre vágyó embernek.

Tipp: Használd betegkompatibilis módon a szakmai szinten használt iSBAR-t 🙂

BSBAR
AKUT Szakasz – partner alapú kommunikáció 2019

Az adott sorrend betartása egyfelől időt spórol, és a számunkra nem releváns információk végeláthatatlan hosszát rövidíti meg célirányos kérdésekkel. Ha azzal nyitod a kérdést, hogy mi a panasza, akkor teljesen biztos, hogy ugrani fogtok minimum két évtizedet és elkezditek Ádámtól és Évától a beszélgetést. Ilyenkor a lényeges információ elvész, a türelem fogy, a beteg izgulósabb lesz.

Mire számíthat a beteg? (Kérdésekre az alábbi sorrendben)

Kérdezzük meg egy az egyben:

  • Milyen aktuális panaszok miatt kereste fel most a sürgősségit? 

Panasz: amit érzel, ami fáj, ami nem jó, ami rossz.

Tünet: A panasz hátterében álló, mérhető paraméterek kedvezőtlen alakulása. (magasabb/alacsonyabb pulzus; vérnyomás; testhő….etc) 

  • Mikor kezdődtek a panaszai?
  • Volt-e már korábban hasonló panasza, vagy esetleg olyan betegsége, amely összefüggésben lehet az aktuális állapotával?
  • Mit tett annak érdekében, hogy ezek a panaszok megszűnjenek? (gyógyszer, orvos…etc)

Miután végeztünk mindennel, bevonjuk a beteget az őt érintő helyzet alakulásába! 

  • Hova soroltuk, milyen kategóriába? (Halasztható, közepesen sürgős, sürgős) Ha nagy a baj, akkor a beteg nem szereti, vagy már nem is hallja azt, hogy “kritikus, vagy újraélesztés”
  • Miért, milyen panaszok és tünetek alapján tettük mindezt?

Ismertetjük a kórház lehetőségei alapján a megszokott menetrendet.

  • Mennyit kell nagyjából várakozni?
  • Mire kell várnia? (ellátási menetrend rövid ismertetése)
  • Kit keressen, ha úgy érzi rosszabbul van (ha te vagy a triázs, akkor téged, ha van SOD, akkor Őt!

Ha mindezt megteszed megteszed, akkor a beteg máris tájékozottabban érzi magát. Tudja, hogy tudunk róla és tudja, hogy kit kereshet. Az eredmény nem más, mint a beteg odaadó türelme és bizalma 🙂

Kipróbált, tuti recept 😉 

Amikor bekerül a beteg a vasajtó másik oldalára 

untitled-5c-20i_42010598.png

Ó nem, újabb stresszfaktor… Ó, de! Igen, ez egy következő fokozat, ami ismét zavarba tudja hozni az embert. Ilyenkor fordul elő, hogy egy egyszerű asztalra való felfekvés, vagy a ruházattól történő megválás is bonyolulttá válik. Egyrészt azért, mert idegen helyen kell idegenek előtt vetkőzni, másrészt azért, mert stressz idején a jobb és bal, a le és a fel sokkal nehezebben végrehajtható egyszerű kérés.

A vizsgáló helyiségben mindig orvosi vizsgálat zajlik, ápolói asszisztenciával. Az Orvos ilyenkor újra – a triázsnál részletesebben – kikérdezi a beteget. A korábbi betegségekről , műtétekről, kezelésekről kérdeznek és aktuális gyógyszerekről faggatóznak. Szeretjük ha minden kéznél van, így ha lehet, akkor a korábbi zárójelentése és leletek legyenek mindig mappában. 

Orvosi vizsgálat

Az orvos, miután részletesen kifaggatta a beteget, meghallgatja a szívet, a hátat (tüdőt), megkopogtat, megnyomogat és megmozgat mindent IS. Az ápoló EKG-t készít, ismét vérnyomást és pulzust mér és az ujjra csíptetett kis kütyüvel az oxigenizációt (szaturáció) amelynek hasznos értelmezését ide  kattintva lehet részletesebben megismerni. 

A vizsgálatok után (panaszoktól és tünetektől függően) vérvételre és kiegészítő, képalkotó vizsgálatokra, valamint súlyosabb esetben helyszíni konzíliumra kerülhet sor.

  • A vérvétel egy rutinszerű eljárás, amelynek eredménye 1-2 órán belül érkezik meg és áll rendelkezésre.
  • Képalkotó vizsgálatok: Röntgen, CT, Ultrahang.
  • Konzílium: Klinikai szakorvosi vizsgálat olyan esetekben, amikor a beteg tünetei alapján erre rászorul. (neurológus, urológus, sebész, kardiológus…etc) Helyszíni konzíliumot akkor szoktunk kérni, ha a vizsgálati eredmény halaszthatatlanul fontos a további ellátás megszervezése miatt! (pl: STROKE, infarktus,  súlyosabb vérzések…etc)

A beteget lehetőség szerint tájékoztassuk arról, hogy mi fog történni azután, hogy elhagyja a vizsgálót… -> folytatás rövidesen 😉

 

Ancsa